Egy hét telt el azóta, hogy Niall-lel együtt elmentünk a családomhoz. Több dolog is történt is azóta. A forgatás szépen haladt, a rendező szerint a szőke srác hatalmas fejlődést mutatott, és extra tempóban haladunk, ha így folytatjuk, alig egy hónap és befejezzük. Fura volt belegondolni, hiszen annyira a szívemhez nőtt az egész stáb - Szösziről nem is beszélve. Lassan tényleg a legjobb barátomnak mondhattam, hiszen minden szabad percünket együtt töltöttük. Együtt jártunk interjúkra, a forgatás szünetében egyből a másikat kerestük. Félre értés ne essék, nem éreztünk többet egymás után, egyszerűen szerettünk együtt tölteni egy kis időt. Mindig sikerült megnevettetnie a vicceivel, a csipkelődéseinkről nem is beszélve. Annyira messzire mentünk néha, hogy már mások érezték kellemetlenül magukat a jelenlétünkben. Mc többször is jelezte, hogy minket egymásnak teremtettek, hiszen egyformán elviselhetetlenek vagyunk. Kicsit élveztük is húzni mindenki más agyát, hiszen nem tudták hova tenni azt amit csináltunk. A rendező csak kapkodta a fejét közöttünk, majd inkább tovább sétált. Persze jót nevettünk Niall-lel a jelenet után, és azután még jobban azért kötözködtünk, hogy másokat kellemetlen helyzetbe hozzuk.
Josh is keresett, ugyanis teljesen elfeledkeztem róla, de ahogy láttam, neki sem körülöttem forogtak a gondolatai a nap huszonnégy órájában. Megbeszéltük, hogy szombat este elvisz vacsorázni, így izgatottan vártam a hét második felét.
Közben persze azt is tudtam, hogy mikor lopva sms-eket vált, azt a húgommal teszi. Nem kérdeztem rá, kíváncsi vagyok, mikor mondják el - már ha egyáltalán tervezték. Niall néha zavartan odébb ment, ha érkezett egy üzenet, Chelsea-vel viszont nem találkoztam azóta, hogy ott ebédeltünk. Ha az Instagramra feltöltött képei alapján jól láttam, a hetet a saját lakásán töltötte, ami közel van a szőke srácéhoz, így biztos voltam abban, hogy találkoztak.
Őszintén, fogalmam sem volt, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Azt tisztán tudtam, hogy nincsenek érzéseim Niall után. Viszont nem akartam osztozni rajta a húgommal. Lehet önző voltam, de nem akartam.
De egy szerdai napon, miután hazaértem a forgatásról, és örültem, hogy végre egyedül lehetek, kopogtak. Szitkozódva mentem ki, majd legnagyobb meglepetésemre Chelsea állt ott. Egy vékony pántos felsőt viselt, szűk farmerrel.
- Chelsea, szia - öleltem át, de ő annyira nem volt ellazulva. Mintha kicsit ideges lett volna.
- Szia. Ráérsz egy kicsit? Nem maradok sokáig, de valamiről szeretnék beszélni - ezzel be is libbent az ajtón, és a nappali felé vette az irányt. Jobban összehúztam a köntösöm, és követtem. Lepattantunk mindketten, és mosolyogva figyelt. - Fáradt vagy?
- Kicsit - hosszú volt ez a hét, igazán vége lehetne már. A forgatás felgyorsult, kevesebb mint egy hónap és utána vége - a telefonja megcsörrent, de automatikusan kinyomta. Sosem telefonálunk egymás előtt, hiszen kevés időt töltünk együtt, és ilyenkor nincs fontosabb a másiknál.
- És utána mi lesz? - vetette oda a kérdést, mire összehúztam a szemöldököm.
- Fogalmam sincs. Mindenki megy az útjára - vontam meg a vállam. Nem gondoltam erre addig.
- És mit gondolsz Niallről?
- Rendes srác. Az elején nagyon idegesített, de mára már egész jól összebarátkoztunk. Miért? - kérdeztem csodálkozva. Fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni, de ahogy elnéztem, neki sem.
- Őszintén, örülök, hogy kedveled. Miután nálunk voltatok, elkezdtünk beszélgetni. Valahonnan megszerezte a telefonszámomat, és elkezdtünk sms-ezni. Naponta egyre többször. Tegnap este elmentünk vacsorázni, és annyira aranyos volt. Hazakísért, de nem csókolt meg, meg semmi, csak megpuszilta az arcom és elment. De fogalmam sem volt, hogy utálod vagy nem. Mert ha utálnád, nem kezdenék vele. De így, kicsit megnyugodtam. Szerinted lehet belőle valami? - nézett rám csillogó szemekkel. Próbáltam őszinte mosolyt erőltetni az arcomra, több-kevesebb sikerrel. Bármennyire is utáltam magam, nem örültem ennek. Nem mintha féltékeny lettem volna. Vagyis, lehet. Fogalmam sem volt, mit csinálok, hogyan érzek. Azt tudtam, hogy utálom Niall-t, amiért ilyen helyzetbe sodort, de nem vallhattam be a húgomnak az érzéseimet. Nem akartam elrontani az örömét, és a kapcsolatuk útjába állni. Egy hónapig még kibírom a szöszi sráccal, aztán akár soha nem kell látnom többet.
- Ha mindketten így akarjátok, akkor persze. Egyébként nem gondoltam volna róla, hogy ilyen lassan halad, nem úgy néz ki - nevettem fel, azonban hangomban nem csengett őszinteség. Színészi adottságaimnak köszönhetően Chelsea ezt nem vette észre, velem nevetett tovább.
- Őszintén én sem. De nagyon aranyos volt, máris megbeszéltünk egy második randit. El sem hiszed mennyire boldoggá tettél most. Tudod, egyelőre nem érzek semmit, de szerintem ez jó kezdet lehet - nem érez semmit. Tipikus Chelsea. Egy éjszakánál tovább évek óta nem jutott egy férfivel sem. Talán Niall lehet a kivétel.
- Remélem nem zavar, hogy Niall-lel barátok vagyunk. Semmi több.
- Persze hogy nem. Örülök, hogy vannak végre barátaid - kacsintott rám, majd az órára nézett. - Ne haragudj, Clare, de rohannom kell - felállt, adott egy puszit, és ki is sétált az ajtón.
Nem akartam egyedül maradnia gondolataimmal, de nem tehettem mást. Talán a legjobb az lett volna, ha hagyom az egészet, kiszállok a filmből, elköltözök Ausztráliába, nevet változtatok, és itt hagyom az egészet. Nem éreztem semmit Niall után, bárki mással szívesen osztoztam volna, kivéve a húgommal. Egyszerűen az egész családos dolog sok volt nekem.
Sóhajtva hanyatlottam le a párnámra, és csuktam be a szemem. Fogalmam sem volt, miért vagyok ilyen fáradt, de gondolkodás közben elnyomott az álom. Nem tudom, mennyit aludhattam, de a telefonom csörgésére keltem fel. Még mindig csukott szemmel vettem fel, és álmosan szóltam bele.
- Igen? - hatalmas ásítás hagyta el a számat.
- Felkeltettelek? - hallottam meg a szöszi srác hangját. Na, már csak ő hiányzott a napomhoz.
- Igen - válaszoltam szűkszavúan, de annyira nem zavart.
- Bocsi. Átmehetek? - kérdezte megszeppenve, mire lassan felkeltem.
- Miért? Baj van?
- Nincs, csak beszélnünk kell - mondta szűkszavúan.
- Ha Chelsea-ről és rólad akarsz beszélni, ne fáradj, már megtette - talán kicsit mogorva voltam, de megérdemelte. Felkeltett a békés alvásomból.
- Oké, be kell vallanom, szétunom az agyam. Csináljunk valamit - javasolta, mire megforgattam a szemem.
- Rendben, gyere át - láttam lelki szemeimmel elégedett mosolyát, majd egyből meg is szólalt a csengő. Felugrottam, és kisétáltam az ajtóhoz. Ismét sikerült meglepnie, hiszen ott állt. Ami azt jelenti, hogy végig itt volt. - Komolyan? - Elvigyorodott, és engedély nélkül betört mellettem a lakásba.
- Szóval ilyen Clarissa Mercer palotája - próbált hülyéskedni, de nem hatott meg.
- És ha azt mondom, hogy nem jöhetsz át? Akkor fogod magad és lesátorozol az ajtóm előtt? - emeltem az égre a tekintetem, és követtem a nappaliba.
- Hm, egész jól hangzik. Pont van annyi hely - gondolkozott el erősen. Beleütöttem a vállába, mire fájdalmasan odakapott. - Mostanában túl harcias vagy. Vágyaidat máshol is kiélhetnéd - vigyorodott el perverzen.
- Azt hittem, már Chelsea-nek mondogatsz ilyeneket - elpirult.
- Ő más - legyintett.
- Na állj. Tehát te nem adod saját magad neki? - húztam fel a szemöldököm.
- Azt sem tudod milyen az igazi Niall Horan - forgatta meg a szemét.
- Úgy tűnik Chelsea se - vágtam vissza, mire fújtatott.
- Egyelőre nem tudom, mennyire komoly. Nem tudom mennyire beszélhetek erről veled, de semmit nem érzek iránta. Aranyos lány, de semmi komoly - ó, ha tudnád, hogy a testvérem is pontosan ugyanezt mondta. Szépen vagyunk.
Ha ezek így folytatják, hamar lehúzhatják a redőnyt. Nem tudtam az okát, de remélte, javul a helyzet. Így legalább még a lehetősége is elszáll annak, hogy érzéseim legyen a szőke srác iránt.
- Nem tudom mit mondhatnék - vontam meg a vállam.
- Nem is kell. Térjünk ki arra amiért jöttél - váltott témát gyorsan.
- Azért, mert unatkozol - motyogtam unottan, mire megcsóválta a fejét.
- Clarissa Mercer, ennyire nem ismersz te engem? Mindig okkal jövök. Kapd össze magad, ugyanis partizni megyünk - villantotta meg a mosolyát, mire értetlenül néztem rá.
- Csütörtökön? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem - forgatta meg a szemét. - Holnap. Ha eljössz velem az éjszakába, cserébe vállalom veled a holnapi bébiszitterkedést - a homlokomra csaptam.
- Basszus, totálisan kiment a fejemből - túl sok minden történt a héten, el is felejtettem, hogy Cherri időpontját előrehozták péntekre. Gyorsan előhúztam a telefonom, és észre sem véve Niall cinikus arckifejezését csörgettem meg a nővérem.
Nem akartam mondani Szöszinek, de Ethan után nem lesz kedve bulizni menni. Imádom, de hihetetlenül lefárasztja az embert, hiszen folyamatos odafigyelést igényel.
- Cherri, szia! Csak a holnap miatt hívlak. Hányra hozzátok Ethant? - szóltam bele bizonytalanul a telefonba.
- Szia! Igazából elég korán, már nyolc előtt, és olyan három óra körül mennénk érte, ha nem nagy gond - elhúztam a számat, hiszen a reggeli forgatás beleesett ebbe az időpontba, de nem szóltam róla.
- Persze tökéletes így. Amint odaértetek és megvolt a vizsgálat, hívj fel, érdekel minden, amit az orvos mond - mosolyodtam el, bár ő ezt nem látta.
- Rendben - nevetett fel, majd hamarosan le is tettük. Amint ez megtörtént, idegesen fordultam Niall felé.
- Hatalmas baj van. El kell vinnem Ethant a forgatásra, túl korán hozzák - elhúzta a száját, és megvonta a vállát. A mozdulatommal a köntösöm kicsit lecsúszott, nyíltan hagyva a vállam. Niall tekintete oda kalandozott, eltöltött ott egy kis időt, de megrázta a fejét és újra rámnézett. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de félretettem.
- Majd figyelünk rá. Holnap amúgy sem lesz nagy nyüzsgés, mert a rendező elutazik a hétvégére - szőke tincseit igazgatta, de én még mindig agyaltam.
- Remélem nem lesznek rám idegesek - ujjaimmal a combomon doboltam, de Szöszke próbált felvidítani.
- Majd azt mondjuk, hogy a miénk - kacsintott rám, de csak megforgattam a szemem.
- Persze, teljesen hihető lenne.
- Most miért? Szőke haj, kék szem, egyértelműen rám hasonlít - lökte át a válla felett a nemlétező haját csajosan.
- Biztos, hogy nem. Az én vérem - böktem meg a mellkasát. Elkapta a kezem, és leejtette maga mellé. Sokkal bensőségesebb lett a mozdulat, mint szerette volna, így felsóhajtott.
- Oké, ezt hagyjuk abba. Ez így ciki lesz, ha folyamatosan arra kell figyelnem, megfelelően viselkedek-e veled. Legyünk lazák, mint eddig, mintha nem randiznék a húgoddal - ajánlotta fel, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam. Így lesz a legjobb.
- Benne vagyok. Nem akarok kellemetlen szitut köztünk, sem Chelsea-vel, szóval viselkedjünk természetesen. Nem vagy éhes, ne rendeljünk valamit? - máris előhúztam a telefonom, de felcsillant a szeme.
- Jobb ötletem van - állt fel hirtelen, és a konyhába sietett. Összeráncolt szemöldökkel mentem utána, és amikor beértem, már a hűtőt nyitogatta.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben lazán felpattantam a konyha pultra. Elborzadva tessékelt le onnan.
- Na de Clary, nem ülünk oda, ahol nemsokára valami étel készül - ingatta a fejét, és úgy éreztem magam, mint egy óvodás, akit leszidtak.
- És mégis milyen étel? - emeltem az égre a tekintetem.
Sürgött-forgott a mini konyhámban, mindenféle hozzávalót kikészített a pultra, valahol még kötényt is talált. Eléggé otthonosan mozgott, már csak a kis fehér kukta sapka hiányzott a fejéről.
- Majd meglátod, Clary - kacsintott. - Most pedig, segíts ezzel - felálltam, és azonnal rámparancsolt, hogy kössem fel a hajam.
Egy óráig hülyéskedtünk a konyhámban, teljes mértékben eltérve a recepttől. Niall megmutatta az 'igazi' oldalát, ami bevallom őszintén, rettenetesen tetszett. Persze a beszólásai nem maradtak el, de megtudtam róla, hogy hihetetlenül jól süt. Végül pizza rendelés helyett mi sütöttünk, és bevallom, sokkal jobban ízlett. Miközben sült a tésztánk, természetesen sikerült rám borítania a lisztet, amit persze visszaadtam, így hatalmas kajacsatába kezdtünk. Szöszi kitett magáért, elérte, hogy két nagy szeletet is betoljak.
Este kilenc fele hazament, és megígérte, hogy másnap reggel itt lesz, és együtt elvisszük Ethant. Vegyes érzelmekkel feküdtem be az ágyba, és még egyszer csekkoltam a twitterem. Niall már posztolt, gondoltam ő is ágyban van, így mosolyogva olvastam.
"Micsoda nap @ClarissaMercer. És még mit tartogat a holnap? ;)"
- Szia. Ráérsz egy kicsit? Nem maradok sokáig, de valamiről szeretnék beszélni - ezzel be is libbent az ajtón, és a nappali felé vette az irányt. Jobban összehúztam a köntösöm, és követtem. Lepattantunk mindketten, és mosolyogva figyelt. - Fáradt vagy?
- Kicsit - hosszú volt ez a hét, igazán vége lehetne már. A forgatás felgyorsult, kevesebb mint egy hónap és utána vége - a telefonja megcsörrent, de automatikusan kinyomta. Sosem telefonálunk egymás előtt, hiszen kevés időt töltünk együtt, és ilyenkor nincs fontosabb a másiknál.
- És utána mi lesz? - vetette oda a kérdést, mire összehúztam a szemöldököm.
- Fogalmam sincs. Mindenki megy az útjára - vontam meg a vállam. Nem gondoltam erre addig.
- És mit gondolsz Niallről?
- Rendes srác. Az elején nagyon idegesített, de mára már egész jól összebarátkoztunk. Miért? - kérdeztem csodálkozva. Fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni, de ahogy elnéztem, neki sem.
- Őszintén, örülök, hogy kedveled. Miután nálunk voltatok, elkezdtünk beszélgetni. Valahonnan megszerezte a telefonszámomat, és elkezdtünk sms-ezni. Naponta egyre többször. Tegnap este elmentünk vacsorázni, és annyira aranyos volt. Hazakísért, de nem csókolt meg, meg semmi, csak megpuszilta az arcom és elment. De fogalmam sem volt, hogy utálod vagy nem. Mert ha utálnád, nem kezdenék vele. De így, kicsit megnyugodtam. Szerinted lehet belőle valami? - nézett rám csillogó szemekkel. Próbáltam őszinte mosolyt erőltetni az arcomra, több-kevesebb sikerrel. Bármennyire is utáltam magam, nem örültem ennek. Nem mintha féltékeny lettem volna. Vagyis, lehet. Fogalmam sem volt, mit csinálok, hogyan érzek. Azt tudtam, hogy utálom Niall-t, amiért ilyen helyzetbe sodort, de nem vallhattam be a húgomnak az érzéseimet. Nem akartam elrontani az örömét, és a kapcsolatuk útjába állni. Egy hónapig még kibírom a szöszi sráccal, aztán akár soha nem kell látnom többet.
- Ha mindketten így akarjátok, akkor persze. Egyébként nem gondoltam volna róla, hogy ilyen lassan halad, nem úgy néz ki - nevettem fel, azonban hangomban nem csengett őszinteség. Színészi adottságaimnak köszönhetően Chelsea ezt nem vette észre, velem nevetett tovább.
- Őszintén én sem. De nagyon aranyos volt, máris megbeszéltünk egy második randit. El sem hiszed mennyire boldoggá tettél most. Tudod, egyelőre nem érzek semmit, de szerintem ez jó kezdet lehet - nem érez semmit. Tipikus Chelsea. Egy éjszakánál tovább évek óta nem jutott egy férfivel sem. Talán Niall lehet a kivétel.
- Remélem nem zavar, hogy Niall-lel barátok vagyunk. Semmi több.
- Persze hogy nem. Örülök, hogy vannak végre barátaid - kacsintott rám, majd az órára nézett. - Ne haragudj, Clare, de rohannom kell - felállt, adott egy puszit, és ki is sétált az ajtón.
Nem akartam egyedül maradnia gondolataimmal, de nem tehettem mást. Talán a legjobb az lett volna, ha hagyom az egészet, kiszállok a filmből, elköltözök Ausztráliába, nevet változtatok, és itt hagyom az egészet. Nem éreztem semmit Niall után, bárki mással szívesen osztoztam volna, kivéve a húgommal. Egyszerűen az egész családos dolog sok volt nekem.
Sóhajtva hanyatlottam le a párnámra, és csuktam be a szemem. Fogalmam sem volt, miért vagyok ilyen fáradt, de gondolkodás közben elnyomott az álom. Nem tudom, mennyit aludhattam, de a telefonom csörgésére keltem fel. Még mindig csukott szemmel vettem fel, és álmosan szóltam bele.
- Igen? - hatalmas ásítás hagyta el a számat.
- Felkeltettelek? - hallottam meg a szöszi srác hangját. Na, már csak ő hiányzott a napomhoz.
- Igen - válaszoltam szűkszavúan, de annyira nem zavart.
- Bocsi. Átmehetek? - kérdezte megszeppenve, mire lassan felkeltem.
- Miért? Baj van?
- Nincs, csak beszélnünk kell - mondta szűkszavúan.
- Ha Chelsea-ről és rólad akarsz beszélni, ne fáradj, már megtette - talán kicsit mogorva voltam, de megérdemelte. Felkeltett a békés alvásomból.
- Oké, be kell vallanom, szétunom az agyam. Csináljunk valamit - javasolta, mire megforgattam a szemem.
- Rendben, gyere át - láttam lelki szemeimmel elégedett mosolyát, majd egyből meg is szólalt a csengő. Felugrottam, és kisétáltam az ajtóhoz. Ismét sikerült meglepnie, hiszen ott állt. Ami azt jelenti, hogy végig itt volt. - Komolyan? - Elvigyorodott, és engedély nélkül betört mellettem a lakásba.
- Szóval ilyen Clarissa Mercer palotája - próbált hülyéskedni, de nem hatott meg.
- És ha azt mondom, hogy nem jöhetsz át? Akkor fogod magad és lesátorozol az ajtóm előtt? - emeltem az égre a tekintetem, és követtem a nappaliba.
- Hm, egész jól hangzik. Pont van annyi hely - gondolkozott el erősen. Beleütöttem a vállába, mire fájdalmasan odakapott. - Mostanában túl harcias vagy. Vágyaidat máshol is kiélhetnéd - vigyorodott el perverzen.
- Azt hittem, már Chelsea-nek mondogatsz ilyeneket - elpirult.
- Ő más - legyintett.
- Na állj. Tehát te nem adod saját magad neki? - húztam fel a szemöldököm.
- Azt sem tudod milyen az igazi Niall Horan - forgatta meg a szemét.
- Úgy tűnik Chelsea se - vágtam vissza, mire fújtatott.
- Egyelőre nem tudom, mennyire komoly. Nem tudom mennyire beszélhetek erről veled, de semmit nem érzek iránta. Aranyos lány, de semmi komoly - ó, ha tudnád, hogy a testvérem is pontosan ugyanezt mondta. Szépen vagyunk.
Ha ezek így folytatják, hamar lehúzhatják a redőnyt. Nem tudtam az okát, de remélte, javul a helyzet. Így legalább még a lehetősége is elszáll annak, hogy érzéseim legyen a szőke srác iránt.
- Nem tudom mit mondhatnék - vontam meg a vállam.
- Nem is kell. Térjünk ki arra amiért jöttél - váltott témát gyorsan.
- Azért, mert unatkozol - motyogtam unottan, mire megcsóválta a fejét.
- Clarissa Mercer, ennyire nem ismersz te engem? Mindig okkal jövök. Kapd össze magad, ugyanis partizni megyünk - villantotta meg a mosolyát, mire értetlenül néztem rá.
- Csütörtökön? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem - forgatta meg a szemét. - Holnap. Ha eljössz velem az éjszakába, cserébe vállalom veled a holnapi bébiszitterkedést - a homlokomra csaptam.
- Basszus, totálisan kiment a fejemből - túl sok minden történt a héten, el is felejtettem, hogy Cherri időpontját előrehozták péntekre. Gyorsan előhúztam a telefonom, és észre sem véve Niall cinikus arckifejezését csörgettem meg a nővérem.
Nem akartam mondani Szöszinek, de Ethan után nem lesz kedve bulizni menni. Imádom, de hihetetlenül lefárasztja az embert, hiszen folyamatos odafigyelést igényel.
- Cherri, szia! Csak a holnap miatt hívlak. Hányra hozzátok Ethant? - szóltam bele bizonytalanul a telefonba.
- Szia! Igazából elég korán, már nyolc előtt, és olyan három óra körül mennénk érte, ha nem nagy gond - elhúztam a számat, hiszen a reggeli forgatás beleesett ebbe az időpontba, de nem szóltam róla.
- Persze tökéletes így. Amint odaértetek és megvolt a vizsgálat, hívj fel, érdekel minden, amit az orvos mond - mosolyodtam el, bár ő ezt nem látta.
- Rendben - nevetett fel, majd hamarosan le is tettük. Amint ez megtörtént, idegesen fordultam Niall felé.
- Hatalmas baj van. El kell vinnem Ethant a forgatásra, túl korán hozzák - elhúzta a száját, és megvonta a vállát. A mozdulatommal a köntösöm kicsit lecsúszott, nyíltan hagyva a vállam. Niall tekintete oda kalandozott, eltöltött ott egy kis időt, de megrázta a fejét és újra rámnézett. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de félretettem.
- Majd figyelünk rá. Holnap amúgy sem lesz nagy nyüzsgés, mert a rendező elutazik a hétvégére - szőke tincseit igazgatta, de én még mindig agyaltam.
- Remélem nem lesznek rám idegesek - ujjaimmal a combomon doboltam, de Szöszke próbált felvidítani.
- Majd azt mondjuk, hogy a miénk - kacsintott rám, de csak megforgattam a szemem.
- Persze, teljesen hihető lenne.
- Most miért? Szőke haj, kék szem, egyértelműen rám hasonlít - lökte át a válla felett a nemlétező haját csajosan.
- Biztos, hogy nem. Az én vérem - böktem meg a mellkasát. Elkapta a kezem, és leejtette maga mellé. Sokkal bensőségesebb lett a mozdulat, mint szerette volna, így felsóhajtott.
- Oké, ezt hagyjuk abba. Ez így ciki lesz, ha folyamatosan arra kell figyelnem, megfelelően viselkedek-e veled. Legyünk lazák, mint eddig, mintha nem randiznék a húgoddal - ajánlotta fel, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam. Így lesz a legjobb.
- Benne vagyok. Nem akarok kellemetlen szitut köztünk, sem Chelsea-vel, szóval viselkedjünk természetesen. Nem vagy éhes, ne rendeljünk valamit? - máris előhúztam a telefonom, de felcsillant a szeme.
- Jobb ötletem van - állt fel hirtelen, és a konyhába sietett. Összeráncolt szemöldökkel mentem utána, és amikor beértem, már a hűtőt nyitogatta.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben lazán felpattantam a konyha pultra. Elborzadva tessékelt le onnan.
- Na de Clary, nem ülünk oda, ahol nemsokára valami étel készül - ingatta a fejét, és úgy éreztem magam, mint egy óvodás, akit leszidtak.
- És mégis milyen étel? - emeltem az égre a tekintetem.
Sürgött-forgott a mini konyhámban, mindenféle hozzávalót kikészített a pultra, valahol még kötényt is talált. Eléggé otthonosan mozgott, már csak a kis fehér kukta sapka hiányzott a fejéről.
- Majd meglátod, Clary - kacsintott. - Most pedig, segíts ezzel - felálltam, és azonnal rámparancsolt, hogy kössem fel a hajam.
Egy óráig hülyéskedtünk a konyhámban, teljes mértékben eltérve a recepttől. Niall megmutatta az 'igazi' oldalát, ami bevallom őszintén, rettenetesen tetszett. Persze a beszólásai nem maradtak el, de megtudtam róla, hogy hihetetlenül jól süt. Végül pizza rendelés helyett mi sütöttünk, és bevallom, sokkal jobban ízlett. Miközben sült a tésztánk, természetesen sikerült rám borítania a lisztet, amit persze visszaadtam, így hatalmas kajacsatába kezdtünk. Szöszi kitett magáért, elérte, hogy két nagy szeletet is betoljak.
Este kilenc fele hazament, és megígérte, hogy másnap reggel itt lesz, és együtt elvisszük Ethant. Vegyes érzelmekkel feküdtem be az ágyba, és még egyszer csekkoltam a twitterem. Niall már posztolt, gondoltam ő is ágyban van, így mosolyogva olvastam.
"Micsoda nap @ClarissaMercer. És még mit tartogat a holnap? ;)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése