- Akkora egy idióta vagy - sipítottam, miután idegesen a kezébe nyomtam a telefonom. - Mi az, hogy terhes vagyok, ráadásul tőled, kinek mondtál ilyet? - szemem folyamatosan forgott, szerintem a fülemen és az orromon füst jött ki. Hihetetlen, hogy ki tudják forgatni az ember szavát. Az előző napi rosszullétemből az újságok egyből arra következtettek, hogy terhes vagyok, ráadásul a Nialltől. Ekkora baromságot. Még a csókolózós jelenetünket is kivetettem. - Nem azért vállaltam el ezt a filmet, hogy az egész életem rólad szóljon, jézusom! - feltette a mutatóujját, jelezve hogy várjak, amíg elolvassa. Összeráncolt szemöldökkel futotta át a sorokat, majd érthetetlen arckifejezéssel pillantott rám.
- Nem értem, mi ebben a kiakasztó - vonta meg a vállát, mire legszívesebben hozzávágtam volna a kávémat.
- Mégis mit nem értesz? Mi nem vagyunk együtt. Még csak nem is kedveljük egymást. Nem jöhetsz ma találkozni a családommal, megtiltom. Még a végén azt fogják írni, hogy már a kezem is megkérted. te jó ég, az egész életem romokban hever - pattantam le mellé a heverőre amin üldögélt, és a tenyerembe temettem az arcom.
Annyira nem akartam, és nem vágytam arra, hogy minden róla szóljon. Muszáj volt elszakadnom ebből a környezetből, egyszerűen fuldokoltam. A saját szemetemben.
- Nyugodj már le. "A feltörekvő csillag és a híres színésznő közös filmjük során eléggé összemelegedtek. A minap Clarissa rosszul lett rajongói körében, talán az ír származású Niall-lel való közös gyermekük miatt? Természetesen nem, a sztárok alig egy hónapja dolgoznak együtt. Clarissa előző kapcsolat nem alakult túl jól, vajon ennek több jövője lehet? Csak találgatunk, amíg meg nem cáfolnak vagy erősítenek bármit.". A természetesen nem milyen válasz neked? Kezdem úgy érezni te az év minden napján menstruálsz - forgatta meg a szemét, majd visszaadta a telefonom.
- Nem akarom, hogy összehozzanak veled. Szerezz magadnak egy barátnőt! Például ott, a fodrász lány elég csinos, pont jó hozzád - kezdtem gyorsan kombinálni, ő azonban nem vett komolyan. kiröhögött. Ismét kedvem lett volna a reggeli rohanásban vett forró kávémat ráborítani.
- Istenem, Clary, röhejesen viselkedsz. Tisztázást akarsz? Legyen - sóhajtva előhúzta a telefonját. A következő pillanatban pötyögni kezdett, aztán a kezembe nyomta a készüléket.
"Srácok, nagyon aranyosak vagytok, de @ClarissaMercer és én csak barátok vagyunk.
- Köszönöm szépen - bólintottam még mindig megszeppenve.
- Bármikor - kacsintott rám, és újra belemerült a mobilja rejtelmeibe.
Igazából fogalmam sem volt, mit kezdjek a helyzettel. Utáltam a sajtót, utáltam mindent, ami a sráchoz kötött. Azt pedig végképp nem szerettem volna, ha továbbra is minden szabad percünket együtt töltjük, hiszen így a bulvárlapoknak okot adtunk az ehhez hasonló cikkekhez. Értem én, hogy valamiből meg kell élni, de miért kell mások életét tönkretenni közben?
Az előző kapcsolatom borzasztóan szégyellem. És okkal, hiszen tönkretettem egy családot. Hirtelen a szöszi srácra néztem, és rájöttem, nem akarom, hogy megtudja. Elsüllyednék szégyenemben. Bármennyire nem akartam az elején, sikerült barátkánt tekintenem rá, ami nagy dolog, Hiszen Clarissa Mercernek nincsenek barátai. Van Mc, a családom, de ennyi.
Viszont mióta Niall-lel egy filmben játszunk, sokkal felszabadultabb lettem. Mondhatni kiszakított az unalmas hétköznapok világából, és újra elkezdtem élni általa.
- Niall - néztem rá félve, mire odakapta a fejét.
-Hm?
- Te követted a magánéletem mielőtt egy filmben kezdtünk játszani? - tettem fel a kérdést, mire megvonta a vállát.
- Nem nagyon. Inkább az érdekelt milyen filmben játszol éppen. Nem vagyok a fanod és régebben sem voltam - hatalmas kő esett le a szívemről. Tehát nem tudja. - Merjem megkérdezni miért érdekel, vagy ez is egy Clary dolog? - Röhögött fel, mire megcsóváltam a fejem.
- Mégis milyen Clary dolgok vannak? - húztam fel a szemöldököm játékosan.
- Például ha ideges vagy, tikkel a szemed. Komolyan nagyon ijesztő - húzta össze magát, de nem hatott meg, határozottan beleboxoltam a vállába.
- Ha azt hiszed ettől meggondolom magam, és jöhetsz velünk, tévedsz. Még ha az összes jó tulajdonságomat is felsorolnád, akkor se gondolnám meg magam - forgattam meg a szemem.
- Na de Clary, ez jót tenne a kapcsolatunknak - vigyorodott el hirtelen.
- Ami nem létezik, annak nem lehet jót tenni - most én kacsintottam rá, majd felálltam a székemből. - Kérsz kávét?
- Aha, jól esne egy most - és már bele is merült a telefonja rejtelmeibe. Újra.
Sóhajtva indultam meg a folyosón.A stábbal váltottunk pár szót, egy két dologra kíváncsiak voltak, de hamar utamra engedtek. Kivéve a fodrász lányt.
- Mizu szupersztár? - Lépett oda hozzám és hálás voltam, amiért sosem filmsztárként tekintett rám, hanem normális hétköznapi emberként. - Még mindig nem festhetem be a hajad?
Kérdésére elnevettem magam.
- Soha - ráztam meg a fejem mire bólintott.
- Helyes. Kár lenne. Kicsit irigy vagyok, hogy természetesen ilyen szőke vagy - annyira barátságos ez a lány.
- Az egész család - kacsintottam rá. - A húgom festeti, mert neki inkább világosbarna, a nővérem pedig sötétbarna. Így én lettem a szőke bárány a családban - viccemre hangosan felnevetett, aztán az órájára pillantott.
- Basszus már ennyi az idő? Totálisan el fogok késni. Ne haragudj Clare, de szaladnom kell - aztán már ott sem volt, sebes léptekkel elindult.
Mire odaértem a kávégéphez, rendesen lefárasztottak. Fogalmam sem volt, Niall hogy szereti a sajátját, ezért igyekeztem mindenből egy keveset belerakni. Hátha így jó.
Mikor visszatértem, azonnal a kezembe nyomta az otthagyott telefonom.
- Mc hívott legalább ötször. Először fel akartam venni, de nem akartam örökké tartó haragot - megforgattam a szemem és máris tárcsáztam a számot.
- Mégis hol a fenében voltál, miért nem lehet felvenni a telefont? - Hallottam meg Mc mérges hangját.
- Öhm, kávéért mentem? - forgattam meg a szemem.
- És a telefonod hol hagytad? - fújtatott egyet idegesen.
- Niall-lel volt.
- Hol van most? Ott van? Idefigyelj fiam, ha én hívom valamelyikőtöket nem érdekel mi van, felveszitek - ordította bele a telefonba. - Na most hogy ezt tisztáztuk, azonnal vonszoljátok ki a seggeteket az épület elé, mert öt perc és ott vagyok - és lecsapta. Jellemző. A szőke srác megszeppenve állt mellettem, de csak legyintettem egyet.
- Szerintem jobb ha ma már meghúzzuk magunkat - javasolta, de csak elnevettem.
- Dehogyis - kacsintottam rá, mire meglepve követett.
- Le fog szidni minket a kocsiban? - lépett mellém, és gyors tempóban hagytuk el az épületet. Mc a kocsinak támaszkodva várt minket egy hatalmas mosollyal.
- Végre. Azt hiszem sosem jöttök már - forgatta meg a szemét és kezet fogott Niall-lel aki még mindig csak szótlanul állt. - Ezzel mi van? - Röhögött bele az arcomra a szöszke felé intve.
- Ő még nem volt ebben a helyzetben - legyintettem . Mc előre sétált a vezető üléshez, és az anyósülést választottam, Niall pedig nem tudott mit tenni, beült hátra.
- És merre megyünk? - furakodott be a két ülés közé Szöszi.
- A Mercer rezidenciába - mondta Mc komoly arckifejezéssel, mire Niall lefagyott, én pedig felröhögtem.
- Hol az öltönyöd? - szívattam egy kicsit én is.
- Most ez komoly? - pillantása Mc-ről rám siklott, majd vissza. Szinte egyszerre nevettük el magunkat, mire Niall sértődötten hátradőlt. - Nem vagytok viccesek - forgatta meg a szemét.
Az út csöndben telt, a rádió töltötte ki a csendet. Ment néhány jó szám, de a legtöbb pocsék volt. Hogy tudnak ilyeneket írni? Borzalmas.
Izgatott voltam, mint mindig, amikor újra együtt van a család. Egyszerűen alig vártam, hogy újra lássam a keresztfiamat, akit egyszerűen imádtam. Nála aranyosabb gyerekkel még sosem találkoztam. Még csak három éves, de máris a lányok szívébe lopta magát. Rengetegszer vigyázok rá, olyankor elviszem fagyizni, játszóházba és rengeteg helyre, amiket szeret.
A nővérem olyankor hálás volt, hiszen a férjével rengeteget dolgoztak, és jól esett néha kettesben lenniük. A húgom is szívesen vigyázott rá, ám ők annyira nem álltak közel egymáshoz, mint mi. Apropó a húgom. Chelsea olyan mint én, csak egy jobb kiadásban. A férfiak bomlanak utána, ő azonban mindig azt mondja, nem áll készen semmi komolyra. Egy éjszakás kalandjai szoktak lenni, de ennyi.
Mi így hárman nem vagyunk a világ legjobb testvérei, de mindannyian igyekszünk kihozni a legjobbat a kapcsolatunkból. Amíg nem költöztünk el anyuéktól, minden héten elmentünk csajos napot tartani, azonban ez a szokás megszakadt egy idő után. Mindenki éli a saját életét, néha összegyűlünk megvitatni kivel mi történt, de ennyi. Nincs több csajos nap.
- Megjöttünk fiatalok. Én ma nem tartok veletek, esküvői tortákat kell kóstolgatnom - kicsit mintha elhúzta volna a száját, de én csak elmosolyodtam. Alig egy hónapon belül lesz az esküvője, és hatalmas csúszásban vannak. Kész káosz.
- Persze menj csak. Jó szórakozást, finomat válasszatok - Niall-lel kiszálltunk a kocsiból, és néztük, ahogy Mc elhajt. Mint aki teljesen el van veszve, úgy nézett rám a Szöszi srác.
- Na már most. A húgom Chelsea, a nővérem Cherri. Cherri férje Thomas, a kisfiuk pedig Ethan, a keresztfiam. Édesanyám Andrea, és azt hiszem ezennel vágod a családfát - hadartam el neki gyorsan.
- És az édesapád? - vonta fel a szemöldökét, mire megráztam a fejem.
- Elváltak, anya élettársa Tom él anyuval, apu az ország másik végén - vontam meg a vállam.
- Oh sajnálom - vakarta meg a tarkóját.
- Nem kell, vannak emberek akik nem valók egymáshoz. Például a szüleim - bármennyire is próbáltam játszani az erőset, természetesen nem kezeltem ennyire lazán a helyzetet, de nem tudok mit csinálni. Szeretem apát és anyát, ők is jóban vannak, de egyáltalán nem működött a házasságuk.
"Srácok, nagyon aranyosak vagytok, de @ClarissaMercer és én csak barátok vagyunk.
- Köszönöm szépen - bólintottam még mindig megszeppenve.
- Bármikor - kacsintott rám, és újra belemerült a mobilja rejtelmeibe.
Igazából fogalmam sem volt, mit kezdjek a helyzettel. Utáltam a sajtót, utáltam mindent, ami a sráchoz kötött. Azt pedig végképp nem szerettem volna, ha továbbra is minden szabad percünket együtt töltjük, hiszen így a bulvárlapoknak okot adtunk az ehhez hasonló cikkekhez. Értem én, hogy valamiből meg kell élni, de miért kell mások életét tönkretenni közben?
Az előző kapcsolatom borzasztóan szégyellem. És okkal, hiszen tönkretettem egy családot. Hirtelen a szöszi srácra néztem, és rájöttem, nem akarom, hogy megtudja. Elsüllyednék szégyenemben. Bármennyire nem akartam az elején, sikerült barátkánt tekintenem rá, ami nagy dolog, Hiszen Clarissa Mercernek nincsenek barátai. Van Mc, a családom, de ennyi.
Viszont mióta Niall-lel egy filmben játszunk, sokkal felszabadultabb lettem. Mondhatni kiszakított az unalmas hétköznapok világából, és újra elkezdtem élni általa.
- Niall - néztem rá félve, mire odakapta a fejét.
-Hm?
- Te követted a magánéletem mielőtt egy filmben kezdtünk játszani? - tettem fel a kérdést, mire megvonta a vállát.
- Nem nagyon. Inkább az érdekelt milyen filmben játszol éppen. Nem vagyok a fanod és régebben sem voltam - hatalmas kő esett le a szívemről. Tehát nem tudja. - Merjem megkérdezni miért érdekel, vagy ez is egy Clary dolog? - Röhögött fel, mire megcsóváltam a fejem.
- Mégis milyen Clary dolgok vannak? - húztam fel a szemöldököm játékosan.
- Például ha ideges vagy, tikkel a szemed. Komolyan nagyon ijesztő - húzta össze magát, de nem hatott meg, határozottan beleboxoltam a vállába.
- Ha azt hiszed ettől meggondolom magam, és jöhetsz velünk, tévedsz. Még ha az összes jó tulajdonságomat is felsorolnád, akkor se gondolnám meg magam - forgattam meg a szemem.
- Na de Clary, ez jót tenne a kapcsolatunknak - vigyorodott el hirtelen.
- Ami nem létezik, annak nem lehet jót tenni - most én kacsintottam rá, majd felálltam a székemből. - Kérsz kávét?
- Aha, jól esne egy most - és már bele is merült a telefonja rejtelmeibe. Újra.
Sóhajtva indultam meg a folyosón.A stábbal váltottunk pár szót, egy két dologra kíváncsiak voltak, de hamar utamra engedtek. Kivéve a fodrász lányt.
- Mizu szupersztár? - Lépett oda hozzám és hálás voltam, amiért sosem filmsztárként tekintett rám, hanem normális hétköznapi emberként. - Még mindig nem festhetem be a hajad?
Kérdésére elnevettem magam.
- Soha - ráztam meg a fejem mire bólintott.
- Helyes. Kár lenne. Kicsit irigy vagyok, hogy természetesen ilyen szőke vagy - annyira barátságos ez a lány.
- Az egész család - kacsintottam rá. - A húgom festeti, mert neki inkább világosbarna, a nővérem pedig sötétbarna. Így én lettem a szőke bárány a családban - viccemre hangosan felnevetett, aztán az órájára pillantott.
- Basszus már ennyi az idő? Totálisan el fogok késni. Ne haragudj Clare, de szaladnom kell - aztán már ott sem volt, sebes léptekkel elindult.
Mire odaértem a kávégéphez, rendesen lefárasztottak. Fogalmam sem volt, Niall hogy szereti a sajátját, ezért igyekeztem mindenből egy keveset belerakni. Hátha így jó.
Mikor visszatértem, azonnal a kezembe nyomta az otthagyott telefonom.
- Mc hívott legalább ötször. Először fel akartam venni, de nem akartam örökké tartó haragot - megforgattam a szemem és máris tárcsáztam a számot.
- Mégis hol a fenében voltál, miért nem lehet felvenni a telefont? - Hallottam meg Mc mérges hangját.
- Öhm, kávéért mentem? - forgattam meg a szemem.
- És a telefonod hol hagytad? - fújtatott egyet idegesen.
- Niall-lel volt.
- Hol van most? Ott van? Idefigyelj fiam, ha én hívom valamelyikőtöket nem érdekel mi van, felveszitek - ordította bele a telefonba. - Na most hogy ezt tisztáztuk, azonnal vonszoljátok ki a seggeteket az épület elé, mert öt perc és ott vagyok - és lecsapta. Jellemző. A szőke srác megszeppenve állt mellettem, de csak legyintettem egyet.
- Szerintem jobb ha ma már meghúzzuk magunkat - javasolta, de csak elnevettem.
- Dehogyis - kacsintottam rá, mire meglepve követett.
- Le fog szidni minket a kocsiban? - lépett mellém, és gyors tempóban hagytuk el az épületet. Mc a kocsinak támaszkodva várt minket egy hatalmas mosollyal.
- Végre. Azt hiszem sosem jöttök már - forgatta meg a szemét és kezet fogott Niall-lel aki még mindig csak szótlanul állt. - Ezzel mi van? - Röhögött bele az arcomra a szöszke felé intve.
- Ő még nem volt ebben a helyzetben - legyintettem . Mc előre sétált a vezető üléshez, és az anyósülést választottam, Niall pedig nem tudott mit tenni, beült hátra.
- És merre megyünk? - furakodott be a két ülés közé Szöszi.
- A Mercer rezidenciába - mondta Mc komoly arckifejezéssel, mire Niall lefagyott, én pedig felröhögtem.
- Hol az öltönyöd? - szívattam egy kicsit én is.
- Most ez komoly? - pillantása Mc-ről rám siklott, majd vissza. Szinte egyszerre nevettük el magunkat, mire Niall sértődötten hátradőlt. - Nem vagytok viccesek - forgatta meg a szemét.
Az út csöndben telt, a rádió töltötte ki a csendet. Ment néhány jó szám, de a legtöbb pocsék volt. Hogy tudnak ilyeneket írni? Borzalmas.
Izgatott voltam, mint mindig, amikor újra együtt van a család. Egyszerűen alig vártam, hogy újra lássam a keresztfiamat, akit egyszerűen imádtam. Nála aranyosabb gyerekkel még sosem találkoztam. Még csak három éves, de máris a lányok szívébe lopta magát. Rengetegszer vigyázok rá, olyankor elviszem fagyizni, játszóházba és rengeteg helyre, amiket szeret.
A nővérem olyankor hálás volt, hiszen a férjével rengeteget dolgoztak, és jól esett néha kettesben lenniük. A húgom is szívesen vigyázott rá, ám ők annyira nem álltak közel egymáshoz, mint mi. Apropó a húgom. Chelsea olyan mint én, csak egy jobb kiadásban. A férfiak bomlanak utána, ő azonban mindig azt mondja, nem áll készen semmi komolyra. Egy éjszakás kalandjai szoktak lenni, de ennyi.
Mi így hárman nem vagyunk a világ legjobb testvérei, de mindannyian igyekszünk kihozni a legjobbat a kapcsolatunkból. Amíg nem költöztünk el anyuéktól, minden héten elmentünk csajos napot tartani, azonban ez a szokás megszakadt egy idő után. Mindenki éli a saját életét, néha összegyűlünk megvitatni kivel mi történt, de ennyi. Nincs több csajos nap.
- Megjöttünk fiatalok. Én ma nem tartok veletek, esküvői tortákat kell kóstolgatnom - kicsit mintha elhúzta volna a száját, de én csak elmosolyodtam. Alig egy hónapon belül lesz az esküvője, és hatalmas csúszásban vannak. Kész káosz.
- Persze menj csak. Jó szórakozást, finomat válasszatok - Niall-lel kiszálltunk a kocsiból, és néztük, ahogy Mc elhajt. Mint aki teljesen el van veszve, úgy nézett rám a Szöszi srác.
- Na már most. A húgom Chelsea, a nővérem Cherri. Cherri férje Thomas, a kisfiuk pedig Ethan, a keresztfiam. Édesanyám Andrea, és azt hiszem ezennel vágod a családfát - hadartam el neki gyorsan.
- És az édesapád? - vonta fel a szemöldökét, mire megráztam a fejem.
- Elváltak, anya élettársa Tom él anyuval, apu az ország másik végén - vontam meg a vállam.
- Oh sajnálom - vakarta meg a tarkóját.
- Nem kell, vannak emberek akik nem valók egymáshoz. Például a szüleim - bármennyire is próbáltam játszani az erőset, természetesen nem kezeltem ennyire lazán a helyzetet, de nem tudok mit csinálni. Szeretem apát és anyát, ők is jóban vannak, de egyáltalán nem működött a házasságuk.
Nem mintha nem szeretném a szüleimet, egyszerűen jobb nekik külön. Mikor együtt voltak, állandóan veszekedtek, és ez tönkretette mindkettőjüket.
Óvatosan kinyitottam a kaput, majd mosolyogva pillantottam a teraszon álló dohányzóasztalra.
- Mit mosolyogsz? - kérdezte Niall beérve engem.
- Csak eszembe jutott, mikor hét éves korom körül, Cherri, Chelsea és én beöltöztünk báli ruhába, kihoztunk babákat, apuval vetettünk kekszet, csináltattunk teát, és hatalmas teapartikat csaptunk - elnevette magát, majd bekopogott. Megköszörülte a torkát, és vártunk. Futást hallottam, így már készen álltam, amikor a kis Ethan kinyitottam az ajtót és a karomba ugrott. Hatalmas puszit nyomtam puha arcára.
- Szia édeske. Mennyit nőttél mióta legutóbb láttalak, te jó ég - babásan elnevette magát, és kezet fogott Niall-lel. Vicces volt ahogy picur keze eltűnik Niall hosszú ujjai között.
- Gyere játszunk! - Kiáltott fel a pici, így gyorsan lerúgtam a cipőm, és besétáltunk a nappaliba.
Cherrie és Thomas békésen beszélgettek. Külsőre annyira különböztek. Cherrie kék szeme és barna haja annyira elütött a zöld szemű, szőke Thomastól, mégis náluk összeillőbb párt még nem láttam. Nem csoda, hogy ilyen édes fiuk született. Mindketten puszival köszöntöttek, Thomas kezet fogott a megszeppent sráccal, majd valamilyen beszélgetésbe kezdtek.
Chelsea is felállt, és hatalmas öleléssel köszöntött. Mindig is közel álltunk egymáshoz, így talán ő hiányzott a legjobban amikor sokáig nem tudtam eljönni. Ő még mindig változóan hol anyuéknál, hol a lakásában lakott. A szöszi sráccal is köszöntek egymásnak, majd anyu is betoppant. Hosszú barna haját kontyba kötötte, kötényt viselt, arca lisztes maradt, de nem érdekelt, nagy öleléssel köszöntöttem.
- Clare drágám, összelisztezlek - nevette el magát. - Bizonyára te vagy Niall. Örülök, hogy eljöttél, kedvesem. Remélem szereted az amerikai ételt. Chelsea említette, ír származású vagy, remélem attól még megtisztelsz minket az ebédnél - mosolyodott el anya tinilányosan. Hihetetlen. Niall még rá is ekkora hatással van.
- Természetesen, én köszönöm a meghívást, Mrs Mercer - ekkor jelent meg Tom is, aki egyből bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Akkor most elővehetem az ír vicceimet? Clare, örülök, hogy újra itt vagy - mosolygott rám. Tom tipikus apás alkat volt. Néztem ahogy anya mellé sétál, és puszit nyom a fejére. Annyira örültem nekik, anyának már kijárt a boldogság. És annak kifejezetten örültem, hogy egy Tomhoz hasonló férfival találta meg.
Anya visszasietett a konyhába, Chelsea elnézést kért, és bevágtatott a szobájába. Cherrie és Tom az egyik kanapéra, mi a szöszi sráccal a másikra telepedtünk le, Thomas pedig az egyik fotelbe.
- És mondjátok csak, mióta vagytok együtt? - nézett ránk, mire mindketten hangosan felkacagtunk.
- Drágám, mondtam már - forgatta meg a szemét Cherrie.
- Nem vagyunk együtt, csak kollégák - magyaráztam, de Thomas csak felhúzta a szemöldökét.
- Érdekes, eddig egyik kollegád sem mutattad be - rázta a fejét, mint aki nem hisz nekünk.
- Inkább barátok vagyunk. Mc és a rendező szerint jót tesz a filmnek, ha több időt töltünk együtt - kapcsolódott be Niall is.
Ezután letelepedett játszani Ethannel, aki éppen az új vonatát mutatta be neki, és azt elemezték milyen gyorsan tud menni. Cherrie kihasználta az alkalmat, és átült mellém.
- Hú, nem is mondtad ilyen helyes - bökött a szöszi srác felé, akinek a nyakában ült éppen a keresztfiam.
- Inkább idegesítőt mondanék - vigyorodtam el. - Próbál meg eltölteni vele egy napot.
- Én átlátok rajtad - húzta össze a szemét, de szerencsére Ethant el kellett kísérni a wc-re.
Niall felpattant a krémszínű kanapéra mellém, és elkezdte dörzsölni a halántékát.
- nem nekem való ez a gyerekesdi, máris lefáradtam - sóhajtott fel. - Mutasd meg a szobád. Kérleek . elhúzta az e betűt, és felcsillant a szeme. Felpattantam, és gyorsan le akartam tudni a dolgot. Természetesen megállt a cikibbnél cikibb gyerekkori képeknél. Nem zavartatta magát, hangosan röhögött, a végére már a szemét törölgette.
Benyitottam a szobámban. Az ismerős kék tapéta, a hatalmas franciaágy megannyi emléket juttatott az eszembe, nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Niall lepattant az ágyra, és perverzen elvigyorodott.
- Nem avatjuk fel az ágyad? - megforgattam a szemem. tipikus.
- Minden álmom - közöltem unottan, majd lehuppantam mellé.
- Egyébként, nagyon aranyos a családod. Mindenki, egytől egyig. Igazán aranyos, hogy elhívtál - kacsintott rám.
- Emlékeztetnem kell téged, nem én hívtalak - vigyorodtam el alattomosan. - De mindenesetre, örülök, hogy eljöttél - vontam meg a vállam.
- Oh, szóval elismered, hogy én vagyok a legjobb barátod?
- Egy szóval sem mondtam ilyet - ráztam meg a fejem.
- Hamarosan megtörlek. Nyerni fogok - húzta össze a szemét.
- Kihívás elfogadva.
Ezután otthagytuk a szobámat. Mindannyian letelepedtünk az étkezőasztalhoz. Feltűnt, hogy Chelsea ruhát váltott, kisminkelte magát, és feltűnően sokszor pillant a szőke srácra, aki azonban csak tömte a fejét, mint aki ezer éve nem evett.
- Mrs Mercer, ez egyszerűen csodálatos. Ha szabad ilyet kérnem, a receptet esetleg megadná? imádok főzni - társalgott anyuval, aki csak nagyokat nevetve bólogatott.
- Emberek, bejelenteni valóm van - állt fel Cherrie az asztaltól. Mindenki meglepve nézett rá, hiszen sosem szokta ezt csinálni. illetve egyszer csinálta. Amikor bejelentette Ethan érkezését. A szám elé kaptam a kezem és halkan sikoltottam, mire bólintott egyet. Máris álltam fel gratulálni, és a nagy ölelésem közepette avatta be a család várakozó tagjait. - Jön a következő baba - mindenki egyszerre kezdett el gratulálni, azonban én még nem engedtem el.
- Cherrie ez fantasztikus. Bármikor, bármi miatt kellene vigyázni Ethanre, rám számíthatsz, tudod - egyre erősebben szorítottam, szegény már alig kapott levegőt, de hatalmas vigyorra húzta a száját.
- Szavadon foglak. Két hét múlva kell mennem dokihoz pénteken, vigyáznál rá? - nézett rám nagy szemekkel.
- Persze - még egyszer megöleltem, aztán hagytam a többieket is gratulálni.
Ethan is visítva nevetett, Niall éppen vele foglalkozott, és próbálta neki elmagyarázni babásan, mi is történik. Chelsea kihasználta az alkalmat, és szóba elegyedett a szöszi sráccal.
Ezután nem sokkal Mc hívott minket. A kocsiban elújságolta, milyen tortát választottak, és hogy minden nappal egyre jobban beleszeret a menyasszonyába. Mikor befejezte Niall-lel egymás szavába vágva próbáltuk elmondani, mi történt.
- Oké, fiatalok, egyszerre csak egy - mindhárman elnevettük magunkat.
- És Amanda mikor ér rá egy csajos programra? Még az esküvő előtt mondjuk. Szerintem holnap felhívom - közöltem Mc-vel, aki csak megvonta a vállát. Amanda a menyasszonya, és hihetetlenül imádom. Egyszerűen néha anyám helyett anyám, pedig csak a harmincas éveiben jár. Mióta ismerem Mc-t, sosem láttam olyan boldognak, mint mióta három éve együtt vannak.
Amint beértem a házamba, vettem egy jó meleg fürdőt, majd az ágyamba fekve elalvás előtt még gyorsan twitteltem egyet a rajongóimnak.
"Micsoda nap, nem igaz @NiallHoran?
- Clare drágám, összelisztezlek - nevette el magát. - Bizonyára te vagy Niall. Örülök, hogy eljöttél, kedvesem. Remélem szereted az amerikai ételt. Chelsea említette, ír származású vagy, remélem attól még megtisztelsz minket az ebédnél - mosolyodott el anya tinilányosan. Hihetetlen. Niall még rá is ekkora hatással van.
- Természetesen, én köszönöm a meghívást, Mrs Mercer - ekkor jelent meg Tom is, aki egyből bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Akkor most elővehetem az ír vicceimet? Clare, örülök, hogy újra itt vagy - mosolygott rám. Tom tipikus apás alkat volt. Néztem ahogy anya mellé sétál, és puszit nyom a fejére. Annyira örültem nekik, anyának már kijárt a boldogság. És annak kifejezetten örültem, hogy egy Tomhoz hasonló férfival találta meg.
Anya visszasietett a konyhába, Chelsea elnézést kért, és bevágtatott a szobájába. Cherrie és Tom az egyik kanapéra, mi a szöszi sráccal a másikra telepedtünk le, Thomas pedig az egyik fotelbe.
- És mondjátok csak, mióta vagytok együtt? - nézett ránk, mire mindketten hangosan felkacagtunk.
- Drágám, mondtam már - forgatta meg a szemét Cherrie.
- Nem vagyunk együtt, csak kollégák - magyaráztam, de Thomas csak felhúzta a szemöldökét.
- Érdekes, eddig egyik kollegád sem mutattad be - rázta a fejét, mint aki nem hisz nekünk.
- Inkább barátok vagyunk. Mc és a rendező szerint jót tesz a filmnek, ha több időt töltünk együtt - kapcsolódott be Niall is.
Ezután letelepedett játszani Ethannel, aki éppen az új vonatát mutatta be neki, és azt elemezték milyen gyorsan tud menni. Cherrie kihasználta az alkalmat, és átült mellém.
- Hú, nem is mondtad ilyen helyes - bökött a szöszi srác felé, akinek a nyakában ült éppen a keresztfiam.
- Inkább idegesítőt mondanék - vigyorodtam el. - Próbál meg eltölteni vele egy napot.
- Én átlátok rajtad - húzta össze a szemét, de szerencsére Ethant el kellett kísérni a wc-re.
Niall felpattant a krémszínű kanapéra mellém, és elkezdte dörzsölni a halántékát.
- nem nekem való ez a gyerekesdi, máris lefáradtam - sóhajtott fel. - Mutasd meg a szobád. Kérleek . elhúzta az e betűt, és felcsillant a szeme. Felpattantam, és gyorsan le akartam tudni a dolgot. Természetesen megállt a cikibbnél cikibb gyerekkori képeknél. Nem zavartatta magát, hangosan röhögött, a végére már a szemét törölgette.
Benyitottam a szobámban. Az ismerős kék tapéta, a hatalmas franciaágy megannyi emléket juttatott az eszembe, nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Niall lepattant az ágyra, és perverzen elvigyorodott.
- Nem avatjuk fel az ágyad? - megforgattam a szemem. tipikus.
- Minden álmom - közöltem unottan, majd lehuppantam mellé.
- Egyébként, nagyon aranyos a családod. Mindenki, egytől egyig. Igazán aranyos, hogy elhívtál - kacsintott rám.
- Emlékeztetnem kell téged, nem én hívtalak - vigyorodtam el alattomosan. - De mindenesetre, örülök, hogy eljöttél - vontam meg a vállam.
- Oh, szóval elismered, hogy én vagyok a legjobb barátod?
- Egy szóval sem mondtam ilyet - ráztam meg a fejem.
- Hamarosan megtörlek. Nyerni fogok - húzta össze a szemét.
- Kihívás elfogadva.
Ezután otthagytuk a szobámat. Mindannyian letelepedtünk az étkezőasztalhoz. Feltűnt, hogy Chelsea ruhát váltott, kisminkelte magát, és feltűnően sokszor pillant a szőke srácra, aki azonban csak tömte a fejét, mint aki ezer éve nem evett.
- Mrs Mercer, ez egyszerűen csodálatos. Ha szabad ilyet kérnem, a receptet esetleg megadná? imádok főzni - társalgott anyuval, aki csak nagyokat nevetve bólogatott.
- Emberek, bejelenteni valóm van - állt fel Cherrie az asztaltól. Mindenki meglepve nézett rá, hiszen sosem szokta ezt csinálni. illetve egyszer csinálta. Amikor bejelentette Ethan érkezését. A szám elé kaptam a kezem és halkan sikoltottam, mire bólintott egyet. Máris álltam fel gratulálni, és a nagy ölelésem közepette avatta be a család várakozó tagjait. - Jön a következő baba - mindenki egyszerre kezdett el gratulálni, azonban én még nem engedtem el.
- Cherrie ez fantasztikus. Bármikor, bármi miatt kellene vigyázni Ethanre, rám számíthatsz, tudod - egyre erősebben szorítottam, szegény már alig kapott levegőt, de hatalmas vigyorra húzta a száját.
- Szavadon foglak. Két hét múlva kell mennem dokihoz pénteken, vigyáznál rá? - nézett rám nagy szemekkel.
- Persze - még egyszer megöleltem, aztán hagytam a többieket is gratulálni.
Ethan is visítva nevetett, Niall éppen vele foglalkozott, és próbálta neki elmagyarázni babásan, mi is történik. Chelsea kihasználta az alkalmat, és szóba elegyedett a szöszi sráccal.
Ezután nem sokkal Mc hívott minket. A kocsiban elújságolta, milyen tortát választottak, és hogy minden nappal egyre jobban beleszeret a menyasszonyába. Mikor befejezte Niall-lel egymás szavába vágva próbáltuk elmondani, mi történt.
- Oké, fiatalok, egyszerre csak egy - mindhárman elnevettük magunkat.
- És Amanda mikor ér rá egy csajos programra? Még az esküvő előtt mondjuk. Szerintem holnap felhívom - közöltem Mc-vel, aki csak megvonta a vállát. Amanda a menyasszonya, és hihetetlenül imádom. Egyszerűen néha anyám helyett anyám, pedig csak a harmincas éveiben jár. Mióta ismerem Mc-t, sosem láttam olyan boldognak, mint mióta három éve együtt vannak.
Amint beértem a házamba, vettem egy jó meleg fürdőt, majd az ágyamba fekve elalvás előtt még gyorsan twitteltem egyet a rajongóimnak.
"Micsoda nap, nem igaz @NiallHoran?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése