- Tudod szépségem, még rengeteg közös élményünk lesz együtt - kacsintott rám a szöszi srác, majd lassan segített visszaszerezni az egyensúlyomat.
- Alig várom - mormoltam az orrom alatt.
- Éééés ennyi, leállunk emberek - hallottuk a rendező hangját, mire azonnal kitéptem magam Niall karjai közül és felvettem a biztonságos egy lépés távolságot. Ő csak eleresztett egy mosolyt a nemlétező bajsza alatt, de nem k
ommentálta az imént lezajlott jelenetet. A forgatókönyv szerint, George (Niall szerepe) első munkanapját a moziban ahol dolgozom, kissé idegesen tölti. Aztán az én karakterem egy totális szerencsétlenség, és egy kisebb szóváltás után természetesen szó szerint a srác karjaiba omlik. Nem a legérdekesebb filmem az biztos. - Clare drágám isteni voltál, egyszerűen imádtam az unott arckifejezéseid, mint aki tényleg unta az egészet. Imádtam - ha tudta volna nem csak eljátszottam, valóban unatkoztam... - Niall neked meg felettébb jól áll ez a bunkó szerep - dicsérte meg a szöszi srácot is. - Oké, mára végeztünk itt, holnap ugyanitt ugyanekkor, szép napot mindenkinek! Clare, Niall, holnap ezt újravesszük, aztán mehetünk a következő jelenetre, tessék tudni a szöveget rendesen fiam - nézett rá nem túl kedvesen a fiúra, aki ma kissé lemaradt a szöveggel, emiatt legalább ötször kellett az első jelenetet újra felvennünk.
- Alig várom - mormoltam az orrom alatt.
- Éééés ennyi, leállunk emberek - hallottuk a rendező hangját, mire azonnal kitéptem magam Niall karjai közül és felvettem a biztonságos egy lépés távolságot. Ő csak eleresztett egy mosolyt a nemlétező bajsza alatt, de nem k
ommentálta az imént lezajlott jelenetet. A forgatókönyv szerint, George (Niall szerepe) első munkanapját a moziban ahol dolgozom, kissé idegesen tölti. Aztán az én karakterem egy totális szerencsétlenség, és egy kisebb szóváltás után természetesen szó szerint a srác karjaiba omlik. Nem a legérdekesebb filmem az biztos. - Clare drágám isteni voltál, egyszerűen imádtam az unott arckifejezéseid, mint aki tényleg unta az egészet. Imádtam - ha tudta volna nem csak eljátszottam, valóban unatkoztam... - Niall neked meg felettébb jól áll ez a bunkó szerep - dicsérte meg a szöszi srácot is. - Oké, mára végeztünk itt, holnap ugyanitt ugyanekkor, szép napot mindenkinek! Clare, Niall, holnap ezt újravesszük, aztán mehetünk a következő jelenetre, tessék tudni a szöveget rendesen fiam - nézett rá nem túl kedvesen a fiúra, aki ma kissé lemaradt a szöveggel, emiatt legalább ötször kellett az első jelenetet újra felvennünk.
- Bocs, nem tudom hol járt az eszem - morgott Niall, és muszáj voltam felnevetni. Kis amatőr. - Mit röhögsz, Miss Amerika? - pillantott rám bosszúsan.
- Milyen morcos ma valaki - vigyorogtam rá gúnyosan és kihúztam a hajamból a hajgumit amit a jelenet miatt viselnem kellett. A karakterem egy tipikus amerikai tizenhét éves lány, eléggé szerencsétlen, nem ilyenhez vagyok szokva, de mindig jó a kihívás.
- Ha egész nap baszogatnának, szerintem te sem repesnél az örömtől - forgatta meg a szemét és bevágta maga mögött az öltözője ajtaját. Nem vettem magamra, hiszen azt csinál amit akar. Szerencsére nekem sem sokat mennem a sajátomig, pont a szöszi srácé mellett volt. Amint beértem, levágódtam a kis székemre a tükör előtt, és fáradtan hunytam le a szemem.
A forgatásokkal járó őrülethez nem lehet hozzászokni. Az emberek azt hiszik egy filmet 2 perc leforgatni, hogy aztán ők vígan nézhessék a mozikban. De tévednek. A forgalmas utcákon nincs ennyi rohanás, mint itt. Felvesszük a jelenetet, de közben tízszer állunk le, mert egy tincs elcsúszott, vagy egy apró gyűrődés keletkezett a ruhánkon. Egy idő után idegesítővé válik, ha hatodjára fésülnek meg, és egy tíz perces jelenetet két óra alatt tudunk felvenni.
Elmélkedésemet hangos kopogás zavarta meg. Sóhajtva álltam fel, és szapora léptekkel indultam meg az ajtó felé. Amint kitártam legnagyobb meglepetésemre a rendezőt találtam magammal szemben. Szívélyes mosollyal üdvözölt, majd az engedélyem nélkül behatolt saját kis területemre. Bunkó.
- Clare, édesem. Egyszerűen remek voltál ma - leült a székemre, így nekem az egyáltalán nem kényelmes fotelt kellett választanom, amin nem akarom tudni milyen dolgok történhettek. Az állapotából ítélve elég sok. - Ha Niall betanulná a szövegét, már sokkal hamarabb végeztünk volna - húzta fel az orrát sértődötten. Fogalmam sem volt mire szeretne kilyukadni majd, így kíváncsian hallgattam. - Ismételten szeretnélek megkérni arra, hogy a vedd a szárnyaid alá. Remek színész, csak minden elvonja a figyelmét. Menjetek el szórakozni! - nem is gondoltam, hogy ennyire ciki lehet ha egy ötven éves hapsi javasolja, hogy menj el bulizni. Úgy nézek ki, mint aki sose jár? Jó ez részben igaz, de azért nem járok, mert nem akarok. A sok izzadt ember, a fülledt levegő, a veszély, hogy bármit is az italodba kerülnek. Nekem ez nem kell. Pláne ha pár rajongó ott ólálkodik, és egész este képeket akarnak csinálni veled.
- Rendben, figyelni fogok rá - erőltettem hatalmas mosolyt az arcomra, pedig legszívesebben azonnal kilöktem volna az öltözőmből. Váratlanul benyitottak, és a szöszi srác dugta be a fejét. Hatalmas kérdőjeleket olvastam le az arcáról, de nem zavartattam magam.
- Öh, nem akartam megzavarni semmit, de Mc küldött, valami fontosat kell megbeszélnünk - vakarta meg a fejét zavartan. Mindketten a rendező felé kaptuk a fejünket, akinek leesett mit szeretnénk, és mosolyogva távozott. Az ajtóban kezet fogtak, majd a helyét Niall vette át. Szórakozottan helyet foglalt a kedvenc székemben, és idióta vigyorral meredt rám.
- Mi az? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem is tudtam kavarsz a rendezőiddel. Érthető miért nem volt még sose pasid - megforgattam a szemem kijelentésére, és sóhajtva előhúztam a telefonom.
- Ha érdekelne valamennyire a jelenléted, most megcáfolnálak, de egyelőre csak örülök neki, hogy vége a napnak és nem kell tovább néznem az önelégült fejed - lopva rápillantottam, és mosolyogva figyeltem ahogy a kezét a szívére teszi.
- Ez azért fájt. Nem értem miért vagy velem bunkó - törölgette a nem létező könnyét.
- És miről akartál velem beszélni? - a twitteremet nyomkodtam, eléggé erősen gondolkozva azon, hogy kiteszek valamit a forgatással kapcsolatban.
- Ja, Mc küldött, hogy anyukád felhívta, eléggé kiosztotta, ezért hétvégén el kell menned hozzájuk. És, hogy továbbra is színt vigyek az életedbe, veled megyek - kacsintott rám, majd ő is elővette a telefonját.
- Mégis minek? - semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még a hétvégét is vele töltsem. Eléggé lefárasztott a forgatások alatt, bár kicsit örültem, hogy egy hozzám hasonló emberrel dolgozhatok együtt.
- Mc szerint jót tenne a hírnevemnek, ha együtt mutatkoznánk. Meg persze hallottam már a húgodról, elkérném a számát - vigyorgott önelégülten, majd posztolt valamit twitterre.
@ClarrisaMercer alig várom már, hogy megismerkedjek a családoddal ;)
- Te idióta, most komolyan azt szeretnéd, ha a sajtó összehozna minket? A rendezővel hamarabb kezdenék, mint veled - mosolyogtam rá, mire csak megvonta a vállát.
- Nekik ezt nem kell tudniuk. Tudod elég kényelmes ez a szék, szerintem sokat fogok még ülni benne. Talán kérek egy ugyanilyet az öltözőmbe a rendező hapsidtól - felálltam, és elindultam az ajtó felé. Mikor láttam, nem követ, sietve fordultam hátra hozzá.
- Nem jössz?
- Elég jól ülök - vigyorodott el, majd természetesen feltápászkodott, telefonját a zsebébe rejtette, majd elindult felém. Az ajtóban előreengedett, majd miután bezárta az ajtót, elkezdtünk lépkedni a folyosón. - Bocs amiért a jelenet után bunkó voltam - túrt bele a hajába, és megismerkedésünk óta először véltem felfedezni komolyságot a hangjában. - Te már teljesen gyakorlott vagy, az egész meg sem kottyant neked, én viszont életemben nem voltam még ilyen ideges. - akadt ki. - De láttam te is feszült vagy, szóval miután meglátogattuk családod, nem megyünk el bulizni? Csak te meg én - olyan mosollyal nézett rám, hogy ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani neki, így hát beadtam a derekam.
- Rendben, menjünk.
Kiléptünk a hatalmas épületből, és azonnal földbe gyökerezett a lábam. Tömérdek ember várt ránk. Segítségkérően Mc-t kerestem, aki tudja mit kell tenni ilyenkor. Azonban ő már hazament, a szöszi sráccal ketten maradtunk egy olyan helyzetben, amit sosem tudtam kezelni.
- Mit kéne csinálnunk? - nézett rám csodálkozva, de én lefagytam.
Egy valami van, amit Clarissa Mercer nem bír. Természetesen Niall Horan után. A tömeget. Egyszerűen nem tudok gondolkozni, megmozdulni, ha több száz rajongó vesz körül telefont lóbálva a fejem előtt.
- Minden oké? - aggódott Niall, és megragadta a karom, hogy felrázzon. Sikeresen. Clarissa Mercer vagyok, egy tömeg nem foghat ki rajtam.
- Hívok egy taxit, addig pedig fotózkodnunk kell és aláírásokat osztogatni, különben azzal lesz tele az egész internet, hogy nem szeretjük a rajongóinkat - oda sem figyelve a reakciójára, máris tárcsáztam a jól ismert számot. Körülbelül tíz perc. Ennyit kell kibírnunk.
Niall szorosan mellettem maradt, amíg odaértünk a várakozó rajongókhoz. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, és beálltam egy lányhoz egy képre.
- Úristen Clare, én vagyok a legnagyobb rajongód, köszönöm szépen a képet.
- Jézusom, ugye együtt vagytok?
- Ship Nlare - ennél a kiabálásnál a szöszi sráccal mindketten felkaptuk a fejünket. Komolyan? Ship név?
Sorra osztogattuk az aláírásokat, csendben tűrtük a ránk tett megjegyzéseket, beálltunk közös képre, még akkor sem rándult egy izmunk sem, amikor csókot akartak látni. Niall már elindult felém, de hamar kitértem. Idióta. Tizenöt perccel később megérkezett a taxin, de nem tudtuk megközelíteni. Klausztrofóbiám újra kezdett előjönni, amikor meghallottam Niall kiáltását.
- Figyelem, kérhetnék egy kis csendet? - legnagyobb meglepetésemre a körülöttem lévő tömeg követte utasítását. - Clare kicsit rosszul lett a forgatás alatt, mégis kijött ide hozzátok, képeket készített veletek. Sajnáljuk, ha valaki kimaradt, de itt a taxink, muszáj hazavinnem, ha nem szeretnétek, hogy a kedvencetek elájuljon itt köztünk. - ezzel a lendülttel karon ragadott. Legnagyobb meglepetésemre a tömeg előttünk szétnyílt, amit egy hálás pillantással nyugtáztam. Amint elértünk a ránk várakozó járműhöz, Niall kinyitotta előttem az ajtót, és hátrafordult a tömeghez. - Köszönjük szépen, szép napot nektek!
Beszállt mellém, azonban a taxi még nem indult. Niall csodálkozó tekintetét nem bírtam elviselni, így az ablaknak támasztottam a fejem, és próbáltam lenyugodni. Amint összeszedtem viszonylag magam, a hajamat megigazítottam, és álltam a srác tekintetét.
- Nem akarok róla beszélni. Lépjünk tovább - csak némán bólintott, és felcsillant a szeme. Hogy tud egy pillanat alatt ennyire megváltozik?
- Haza menjünk vagy kajálni? - a taxisofőr ujjával a kormányon dobolt, egyre hangosabban. Eddig fel sem tűnt, hogy egy helyiségben tartózkodunk. Viszonylag jóképű, barátságosnak tűnő, huszonéves barna hajú férfi. Niall barátságtalanul leste, majd újra visszafordult hozzám.
- Éhen halok - adtam be a derekam sóhajtva, mire elvigyorodott.
Az út alatt nem igazán szóltunk egymáshoz. utáltam, hogy látott leggyengébb pillanatomban, ahogy azt is, hogy nem reagált rá. Sőt, mintha egy kis sajnálat és együttérzés jelent volna meg a szemében, valahányszor csak lopva rám pillantott. Idegesített, hogy nem tudtam mi jár a fejemben, az pedig végképp, hogy nem szólt hozzám. Szinte dühöngtem magamban. Az sem segített, mikor elővettem a telefonomat olvasgatni, hiszen máris az egész twitter velünk volt tele.
Hozzászoktam már a rajongókhoz, a találgatásokhoz, de mióta Szöszkével együtt dolgoztunk, az egész sajtó rólunk beszélt. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz dolog. Azt tudtam, hogy totálisan felforgatta az életem, pedig még csak nem is kedveltem.
- Clary, itt vagy? - Lökte meg a vállam, mire feleszméltem bambulásomból. - A rólam való álmodozásod közepette észre sem vetted, hogy megjöttünk - fújtattam egyet. Szokásos Niall. Kifizette a taxist, majd kinyitotta előttem az ajtót. Az autóból kiszállva arcom megcsapta a hideg szél, és jobban összehúztam magamon a vékony kabátot.
Egy kisebb gyorsétterembe hozott, ahol még sosem jártam. Az utcán csak néhány ember szállingózott, szerencsénkre egyik sem ismert minket, így nyugodtan lépkedtünk egymás mellett.
Kikérte a kajánkat, én néztem egy kis eldugott boxot, és előhúztam a telefonom. Nem sokkal később már jött is, így boldogan haraptam bele a hamburgerembe.
- Sokszor jársz erre? - Kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Igen, apával mindig idejövünk, ha valamerre dolgunk van. Ez a mi kis családi helyünk - vigyorgott rám, nekem pedig összeszorult a gyomrom.
- Jó lehet, ha van közös programotok - mosolyodtam el szomorún.
- Ne viccelj, nektek nincs? Milyen barlangban nőttél fel? - mindketten elnevettük magunkat. - Oké, már nevetsz a vicceimen, kérem vissza a fél órával ezelőtti Claryt! - nézett komolyan. Beletúrtam a hajamba, és bólintott.
- Nem akartam sokan tudják, de Mc nélkül képtelem vagyok kezelni az ilyen helyzeteket. De neked elég jól sikerült - utaltam a mentésére.
- Neked bármikor, szépség - kacsintott rám.
- Idióta - dobtam hozzá egy sültkrumplit, mire elkerekedett a szeme.
- Felhívás keringőre? - húzta fel a szemöldökét, és ő is megragadott egy szem krumplit.
- Mivel nem nézel ki úgy, mint aki tud táncolni, soha - forgattam meg a szemem. - Egyébként, kösz hogy elhoztál ide. Már nem vagyok éhes.
- Bármikor.
Hamar jó hangulat uralkodott el rajtunk, pont valami viccén nevettem, amikor lőtt rólam egy képet. Természetesen rászóltam, de nem érdekelte, feltette Twitterre, ezzel a szöveggel: Ne aggódjatok srácok, Clary már jobban van, mindig fel tudom vidítani, igaz @ClarissaMercer?
Miután befejeztük az étkezést, kettéváltunk. illetve váltunk volna, de Niall nem mert még egyedül hagyni. Kicsit jól esett a törődése, másrészt borzasztóan zavart. Nekem nincs szükségem egy férfi törődésére, boldogulok anélkül is.
- Hát, ez nem volt egy tartalmas nap - nevettem fel, miután legalább egy percig néma csöndben álltunk egymással szemben.
- Ha akarod, már el is felejtettem azt, amit történt, és visszatérhetünk ahhoz, amikor beszólogatsz egész nap - vigyorodott el szélesen.
- Szerintem ez lenne a legokosabb. Hát, viszlát Niall.
- Holnap találkozunk, Clary.
Borzongás futott végig a hátamon, és lassan elindultam a lakásom felé.
Elmélkedésemet hangos kopogás zavarta meg. Sóhajtva álltam fel, és szapora léptekkel indultam meg az ajtó felé. Amint kitártam legnagyobb meglepetésemre a rendezőt találtam magammal szemben. Szívélyes mosollyal üdvözölt, majd az engedélyem nélkül behatolt saját kis területemre. Bunkó.
- Clare, édesem. Egyszerűen remek voltál ma - leült a székemre, így nekem az egyáltalán nem kényelmes fotelt kellett választanom, amin nem akarom tudni milyen dolgok történhettek. Az állapotából ítélve elég sok. - Ha Niall betanulná a szövegét, már sokkal hamarabb végeztünk volna - húzta fel az orrát sértődötten. Fogalmam sem volt mire szeretne kilyukadni majd, így kíváncsian hallgattam. - Ismételten szeretnélek megkérni arra, hogy a vedd a szárnyaid alá. Remek színész, csak minden elvonja a figyelmét. Menjetek el szórakozni! - nem is gondoltam, hogy ennyire ciki lehet ha egy ötven éves hapsi javasolja, hogy menj el bulizni. Úgy nézek ki, mint aki sose jár? Jó ez részben igaz, de azért nem járok, mert nem akarok. A sok izzadt ember, a fülledt levegő, a veszély, hogy bármit is az italodba kerülnek. Nekem ez nem kell. Pláne ha pár rajongó ott ólálkodik, és egész este képeket akarnak csinálni veled.
- Rendben, figyelni fogok rá - erőltettem hatalmas mosolyt az arcomra, pedig legszívesebben azonnal kilöktem volna az öltözőmből. Váratlanul benyitottak, és a szöszi srác dugta be a fejét. Hatalmas kérdőjeleket olvastam le az arcáról, de nem zavartattam magam.
- Öh, nem akartam megzavarni semmit, de Mc küldött, valami fontosat kell megbeszélnünk - vakarta meg a fejét zavartan. Mindketten a rendező felé kaptuk a fejünket, akinek leesett mit szeretnénk, és mosolyogva távozott. Az ajtóban kezet fogtak, majd a helyét Niall vette át. Szórakozottan helyet foglalt a kedvenc székemben, és idióta vigyorral meredt rám.
- Mi az? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem is tudtam kavarsz a rendezőiddel. Érthető miért nem volt még sose pasid - megforgattam a szemem kijelentésére, és sóhajtva előhúztam a telefonom.
- Ha érdekelne valamennyire a jelenléted, most megcáfolnálak, de egyelőre csak örülök neki, hogy vége a napnak és nem kell tovább néznem az önelégült fejed - lopva rápillantottam, és mosolyogva figyeltem ahogy a kezét a szívére teszi.
- Ez azért fájt. Nem értem miért vagy velem bunkó - törölgette a nem létező könnyét.
- És miről akartál velem beszélni? - a twitteremet nyomkodtam, eléggé erősen gondolkozva azon, hogy kiteszek valamit a forgatással kapcsolatban.
- Ja, Mc küldött, hogy anyukád felhívta, eléggé kiosztotta, ezért hétvégén el kell menned hozzájuk. És, hogy továbbra is színt vigyek az életedbe, veled megyek - kacsintott rám, majd ő is elővette a telefonját.
- Mégis minek? - semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még a hétvégét is vele töltsem. Eléggé lefárasztott a forgatások alatt, bár kicsit örültem, hogy egy hozzám hasonló emberrel dolgozhatok együtt.
- Mc szerint jót tenne a hírnevemnek, ha együtt mutatkoznánk. Meg persze hallottam már a húgodról, elkérném a számát - vigyorgott önelégülten, majd posztolt valamit twitterre.
@ClarrisaMercer alig várom már, hogy megismerkedjek a családoddal ;)
- Te idióta, most komolyan azt szeretnéd, ha a sajtó összehozna minket? A rendezővel hamarabb kezdenék, mint veled - mosolyogtam rá, mire csak megvonta a vállát.
- Nekik ezt nem kell tudniuk. Tudod elég kényelmes ez a szék, szerintem sokat fogok még ülni benne. Talán kérek egy ugyanilyet az öltözőmbe a rendező hapsidtól - felálltam, és elindultam az ajtó felé. Mikor láttam, nem követ, sietve fordultam hátra hozzá.
- Nem jössz?
- Elég jól ülök - vigyorodott el, majd természetesen feltápászkodott, telefonját a zsebébe rejtette, majd elindult felém. Az ajtóban előreengedett, majd miután bezárta az ajtót, elkezdtünk lépkedni a folyosón. - Bocs amiért a jelenet után bunkó voltam - túrt bele a hajába, és megismerkedésünk óta először véltem felfedezni komolyságot a hangjában. - Te már teljesen gyakorlott vagy, az egész meg sem kottyant neked, én viszont életemben nem voltam még ilyen ideges. - akadt ki. - De láttam te is feszült vagy, szóval miután meglátogattuk családod, nem megyünk el bulizni? Csak te meg én - olyan mosollyal nézett rám, hogy ha akartam volna sem tudtam volna nemet mondani neki, így hát beadtam a derekam.
- Rendben, menjünk.
Kiléptünk a hatalmas épületből, és azonnal földbe gyökerezett a lábam. Tömérdek ember várt ránk. Segítségkérően Mc-t kerestem, aki tudja mit kell tenni ilyenkor. Azonban ő már hazament, a szöszi sráccal ketten maradtunk egy olyan helyzetben, amit sosem tudtam kezelni.
- Mit kéne csinálnunk? - nézett rám csodálkozva, de én lefagytam.
Egy valami van, amit Clarissa Mercer nem bír. Természetesen Niall Horan után. A tömeget. Egyszerűen nem tudok gondolkozni, megmozdulni, ha több száz rajongó vesz körül telefont lóbálva a fejem előtt.
- Minden oké? - aggódott Niall, és megragadta a karom, hogy felrázzon. Sikeresen. Clarissa Mercer vagyok, egy tömeg nem foghat ki rajtam.
- Hívok egy taxit, addig pedig fotózkodnunk kell és aláírásokat osztogatni, különben azzal lesz tele az egész internet, hogy nem szeretjük a rajongóinkat - oda sem figyelve a reakciójára, máris tárcsáztam a jól ismert számot. Körülbelül tíz perc. Ennyit kell kibírnunk.
Niall szorosan mellettem maradt, amíg odaértünk a várakozó rajongókhoz. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, és beálltam egy lányhoz egy képre.
- Úristen Clare, én vagyok a legnagyobb rajongód, köszönöm szépen a képet.
- Jézusom, ugye együtt vagytok?
- Ship Nlare - ennél a kiabálásnál a szöszi sráccal mindketten felkaptuk a fejünket. Komolyan? Ship név?
Sorra osztogattuk az aláírásokat, csendben tűrtük a ránk tett megjegyzéseket, beálltunk közös képre, még akkor sem rándult egy izmunk sem, amikor csókot akartak látni. Niall már elindult felém, de hamar kitértem. Idióta. Tizenöt perccel később megérkezett a taxin, de nem tudtuk megközelíteni. Klausztrofóbiám újra kezdett előjönni, amikor meghallottam Niall kiáltását.
- Figyelem, kérhetnék egy kis csendet? - legnagyobb meglepetésemre a körülöttem lévő tömeg követte utasítását. - Clare kicsit rosszul lett a forgatás alatt, mégis kijött ide hozzátok, képeket készített veletek. Sajnáljuk, ha valaki kimaradt, de itt a taxink, muszáj hazavinnem, ha nem szeretnétek, hogy a kedvencetek elájuljon itt köztünk. - ezzel a lendülttel karon ragadott. Legnagyobb meglepetésemre a tömeg előttünk szétnyílt, amit egy hálás pillantással nyugtáztam. Amint elértünk a ránk várakozó járműhöz, Niall kinyitotta előttem az ajtót, és hátrafordult a tömeghez. - Köszönjük szépen, szép napot nektek!
Beszállt mellém, azonban a taxi még nem indult. Niall csodálkozó tekintetét nem bírtam elviselni, így az ablaknak támasztottam a fejem, és próbáltam lenyugodni. Amint összeszedtem viszonylag magam, a hajamat megigazítottam, és álltam a srác tekintetét.
- Nem akarok róla beszélni. Lépjünk tovább - csak némán bólintott, és felcsillant a szeme. Hogy tud egy pillanat alatt ennyire megváltozik?
- Haza menjünk vagy kajálni? - a taxisofőr ujjával a kormányon dobolt, egyre hangosabban. Eddig fel sem tűnt, hogy egy helyiségben tartózkodunk. Viszonylag jóképű, barátságosnak tűnő, huszonéves barna hajú férfi. Niall barátságtalanul leste, majd újra visszafordult hozzám.
- Éhen halok - adtam be a derekam sóhajtva, mire elvigyorodott.
Az út alatt nem igazán szóltunk egymáshoz. utáltam, hogy látott leggyengébb pillanatomban, ahogy azt is, hogy nem reagált rá. Sőt, mintha egy kis sajnálat és együttérzés jelent volna meg a szemében, valahányszor csak lopva rám pillantott. Idegesített, hogy nem tudtam mi jár a fejemben, az pedig végképp, hogy nem szólt hozzám. Szinte dühöngtem magamban. Az sem segített, mikor elővettem a telefonomat olvasgatni, hiszen máris az egész twitter velünk volt tele.
Hozzászoktam már a rajongókhoz, a találgatásokhoz, de mióta Szöszkével együtt dolgoztunk, az egész sajtó rólunk beszélt. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz dolog. Azt tudtam, hogy totálisan felforgatta az életem, pedig még csak nem is kedveltem.
- Clary, itt vagy? - Lökte meg a vállam, mire feleszméltem bambulásomból. - A rólam való álmodozásod közepette észre sem vetted, hogy megjöttünk - fújtattam egyet. Szokásos Niall. Kifizette a taxist, majd kinyitotta előttem az ajtót. Az autóból kiszállva arcom megcsapta a hideg szél, és jobban összehúztam magamon a vékony kabátot.
Egy kisebb gyorsétterembe hozott, ahol még sosem jártam. Az utcán csak néhány ember szállingózott, szerencsénkre egyik sem ismert minket, így nyugodtan lépkedtünk egymás mellett.
Kikérte a kajánkat, én néztem egy kis eldugott boxot, és előhúztam a telefonom. Nem sokkal később már jött is, így boldogan haraptam bele a hamburgerembe.
- Sokszor jársz erre? - Kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Igen, apával mindig idejövünk, ha valamerre dolgunk van. Ez a mi kis családi helyünk - vigyorgott rám, nekem pedig összeszorult a gyomrom.
- Jó lehet, ha van közös programotok - mosolyodtam el szomorún.
- Ne viccelj, nektek nincs? Milyen barlangban nőttél fel? - mindketten elnevettük magunkat. - Oké, már nevetsz a vicceimen, kérem vissza a fél órával ezelőtti Claryt! - nézett komolyan. Beletúrtam a hajamba, és bólintott.
- Nem akartam sokan tudják, de Mc nélkül képtelem vagyok kezelni az ilyen helyzeteket. De neked elég jól sikerült - utaltam a mentésére.
- Neked bármikor, szépség - kacsintott rám.
- Idióta - dobtam hozzá egy sültkrumplit, mire elkerekedett a szeme.
- Felhívás keringőre? - húzta fel a szemöldökét, és ő is megragadott egy szem krumplit.
- Mivel nem nézel ki úgy, mint aki tud táncolni, soha - forgattam meg a szemem. - Egyébként, kösz hogy elhoztál ide. Már nem vagyok éhes.
- Bármikor.
Hamar jó hangulat uralkodott el rajtunk, pont valami viccén nevettem, amikor lőtt rólam egy képet. Természetesen rászóltam, de nem érdekelte, feltette Twitterre, ezzel a szöveggel: Ne aggódjatok srácok, Clary már jobban van, mindig fel tudom vidítani, igaz @ClarissaMercer?
Miután befejeztük az étkezést, kettéváltunk. illetve váltunk volna, de Niall nem mert még egyedül hagyni. Kicsit jól esett a törődése, másrészt borzasztóan zavart. Nekem nincs szükségem egy férfi törődésére, boldogulok anélkül is.
- Hát, ez nem volt egy tartalmas nap - nevettem fel, miután legalább egy percig néma csöndben álltunk egymással szemben.
- Ha akarod, már el is felejtettem azt, amit történt, és visszatérhetünk ahhoz, amikor beszólogatsz egész nap - vigyorodott el szélesen.
- Szerintem ez lenne a legokosabb. Hát, viszlát Niall.
- Holnap találkozunk, Clary.
Borzongás futott végig a hátamon, és lassan elindultam a lakásom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése