Így történt az, hogy miután az egyik tizennyolc év körüli letaperolt, egyszerűen elballagtam reggeli nélkül. De most komolyan, hogy volt mersze? Meg egyáltalán. Mikor sétálsz valakihez úgy oda, hogy megfogod a fenekét, és még jól az arcába röhögsz mikor pislogás nélkül mered rád? Néha egyszerűen normális életre vágyom, mikor nem kell azonnal felmennem egy ilyen után Twittere, és nem kell azzal szembesülnöm, hogy egyből trend lett az ezelőtti kis akciómból. Pedig esküszöm, én nem akartam leordítani a srácot, de amúgy is frusztrált voltam azon a reggelen, hiszen a Josh-sal való randim se jött össze, mert a srác lebetegedett, ráadásul hajnalban keltem fel, és az sem javított a hatalmas életkedvemen, hogy a rendező valami fontosat akar közölni. Velem... Ráadásul, már láttam magam előtt Niall elégedett képét, amikor bejelentik, hogy lecserélnek másra. Az idő is elvette a maradék kedvemet, a hajam borzasztóan állt, így egy sapkával kellett eltakarnom, és a trendes esetem bélyegezte meg a napom. Mc szinte felforrt, leordította a fejem, hogy ezt már megint jól megcsináltam, nem tehetem ezt egy rajongóval, aki csak aláírást kért. Miután volt egy kisebb vitánk a taxiban, úgy döntöttem, a neten verem el az időt. És azt hiszem, kisebb szívinfarktust kaptam, mikor megláttam, hogy Niall Horan bekövetett Twitteren. Először nem akartam visszakövetni, de végül megvontam a vállam, és egye fene alapon rányomta a követés gombra. Azonnal három twitt is érkezett erről, hogy mégis ki az, akit visszakövettem, de csak mosolyogva megráztam a fejem, és begépeltem az egyik leányzónak a választ: "@barbymalik0112 az új munkatársam :')".
Szinte azonnal új trend lett, az emberek már nem a fiúval foglalkoztak, egyből jöttek a kérdések, mindenki tudni akarta, milyen filmet fogadtam el, azonban úgy döntöttem, hagyom egy kicsit őket ilyen kétes állapotban. Gonosz vagyok? Talán egy kicsit...
Már vigyorgó állapotban másztam ki a kocsiból, és szinte fel sem nézve a telefonból robogtam be az épületbe. Képzeljünk magunk elé egy teljesen átlagos stúdiót, ami hatalmas,és képzeljük el ezt. Az átlagosnál kétszer nagyobb volt, az egyes jelenetekhez a szektorok háromszor akkorák, az épületbe belépve egy recepciós fogadott minket kávéval, és mosolyogva egy baromira nagy díszlethez vezetett minket. Komolyan, bármennyire is stúdióan forgattunk, a díszlet pontosan úgy nézett ki, mintha egy valódi moziba vittek volna minket. Igen, a film varázsa, hogy néhány helyszínre elmentünk, és valóban ott forgattuk le a dolgokat, néhány pedig a stúdióban volt. Nyitott szájjal pillantottam a popcorn gépre, a kólákra, de mielőtt kigyönyörködhettem magam, egy lány kapott el, és egy sminkes székbe húzott. Azonnal lekapta a sapkám, és szörnyülködve nézett végig a hajamon. Hát, igen... Kicsit nyűgös voltam reggel, alig fésültem ki a kócokat a hajamból, és hát, kicsit meglátszik.
- Clare, drágám - jelent meg a rendező, és két cuppanós puszit nyomott az arcomra. Kicsit elhúztam a számat, de azonnal kapcsoltam, és egy tökéletes műmosollyal üdvözöltem.
- Jó reggelt! - üdvözöltem egy aprót intve, miközben a lány a hajamat cibálta. Pontosabban fésülte, de nekem cibálásnak tűnt...
- Akkor beszéljünk a nagyon fontos dologról - jelentette ki vigyorogva a hátam mögött álló fodrász, mire akaratlanul is nyeltem egyet. Ha a fodrász kezdett bele, ilyen arccal, ráadásul vigyorogva, akkor biztosra vettem, hogy a hajammal akarnak csinálni valamit. És nem tévedtem...
- Azok a fürtök - kezdett el turkálni a hajamban a rendező, mire fintorogva tűrtem. A zsíros kezével végigszántott rajta, és tudtam hogy ki fogom ezután mosni. Blah... - Kár, hogy alakítunk rajtuk egy kicsit - kész vége. Az alapból fehér bőröm még világosabb árnyalatot vett fel, a szám kiszáradt, és fuldokló köhögésben törtem ki. Mégis mi a fenéért kellett Mc-nek rám sóznia ezt a filmet?
- Mi? Mégis mit? És miért? - akadtam ki most már hangosan. A szőke lány csak megforgatta a szemét, és egy hatalmas sóhajjal a rendező felé fordult. Rob, ha jól emlékszem...
- Miért mindig hisztis sztárocskákkal dolgozunk együtt? - kérdezte a lány, miközben tovább cibált. Ő sem tartozott eleinte a kedvenc emberim közé.
- Hé, én is itt vagyok - kértem ki magamnak szikrákat szóró szemmel. A szőke csak megforgatta a szemét, és elkezdte mutogatni, mit fognak csinálni a hajammal.
- Oké, mivel most a hátad közepéig ér, ezért tíz centit lenyírunk belőle - kezdte el előhúzni a szőke fürtöket, de csak egy fájdalmas pillantásra méltattam. És komolyan le akarták vágni a hajam, nem vicceltek. Pedig évente kétszer megyek fodrászhoz, és akkor is csak pár centit vághat belőle. Most meg? Le akarták vágni az egészet...
- Tíz centit? - kérdeztem falfehéren, és szenvedő arccal. A lány csak elnevette magát, elővette a kedvesebb oldalát, és mosolyogva mellém húzott egy széket.
- Jó, kezdjük előröl - igazította meg egy kicsit a fekete felsőjét. - Christina vagyok, egy hónapja vettek fel, és te vagy az első komolyabb munkám, eddig mindig kicsit kellett igazítani, meg csak fésülgetni. Rajtad múlik, hogy maradok-e, vagy kirúgnak, szóval kérlek, bármennyire is ellenszenves vagyok, tedd meg azt a szívességet nekem, hogy rám bízod magad - fújta ki szaggatottan a levegőt, miközben a kezeit tördelte. Arcán látszott, hogy kicsit ideges a válasz miatt, de aztán tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Sóhajtva végigszántottam a tincseimen, és megadóan bólintottam. A lány szinte visítva ugrott fel, és azonnal folytatja a hajam birizgálását.
- Sokkal tartozik nekem ez a film - csikorgattam meg a fogaimat, de Christina csak felnevetett.
- És én is. Na, szóval. Levágunk tíz centit, és búcsút mondhatsz a szőkének - nyögi ki, de nekem felszalad a szemöldököm, és egy határozott mozdulattal ugrottam volna fel, de megláttam valakit önelégült mosollyal közeledni felém, egy tál kajával a kezében. Szőke haja kissé kócosan meredezett fel, szemei álmosan csillogtak és valami borzasztó kockás inget vett fel, egyszerű farmerrel. Idióta vigyora most is ott bujkált, és mikor egyszerűen lepattant mellém a székre, sértődötten visszaültem én is.
- Milyen színt kapok? - sóhajtottam fel, mire a szöszi srác elröhögte magát, de csak egy szúrós pillantást kapott.
- Vörös - bökte ki, mire szorosan lehunytam a szemem. Hallottam magam mellett egy horkantást, mire villámgyorsan odafordultam.
- Miért pont vörös? - húzta fel a szemöldökét Niall, de csak megráztam a fejem, és odaadóan legyintettem. - Bár ennél a festett szőkénél tuti jobb lesz - vonta meg a vállát, mire legszívesebben felgépeltem volna. Összeszorított fogakkal néztem vele farkasszemet, hallottam a hátunk mögül Christina röhögését, de csak sértődötten átdobtam a hajam a vállam felett.
-Természetes szőke vagyok - vágtam oda sértődötten, és teljesen megörültem, amikor megláttam Mc-t felbukkanni három kávéval a kezében. Életmentő...
- Én meg amerikai ennyi erővel - sütötte le a szemét lesajnálóan, és ha Mc nem ér oda, esküszöm, beverek neki egyet.A menedzserem egy kávét az én kezembe, egyet Nialléba nyomott, majd pislogás nélkül meredt a kezemben tartott képre. Hát, igen, eléggé fura volt látni a vörös hajú lányt, és elképzelni azt, hogy az én hajam lesz olyan. Azt hiszem, Mc még nálam is jobban kiakadt, mert csak kikapta a kezemből a képet, és fél kézzel fogta meg az egyik mellette elhaladó srác gallérját. A barna hajú fiú eléggé rémült arckifejezést öltött magára, de Mc a kezébe nyomta a képet, és már adta is ki az utasításokat.
- Azonnal hívd ide nekem a producert - mondta könyörtelen hangon, mire a fiú csak bólintott egyet, és már el is rohant. - Anyád nyíltan megmondta, hogy a hajadhoz nem érhetnek, mert abban a pillanatban véget vet a filmes karrierednek, amit nem hagyok. Sajnáljuk, de ebbe nem megyünk bele - a mondandója első felét hozzám intézte, a másodikat Christinához, aki csak megvonta a vállát, és ollóval a kezében hagyott ott minket.
- Köszönöm, életmentő vagy - sóhajtottam egy hatalmasat, miközben belekortyoltam a forró kávéba.
- És mi a mai program az első megbeszélés után? - kérdezte Niall, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. Pont nem az ő társaságára vágytam abban a pillanatban, hiszen ki nem állhattam a srácot a bunkó stílusával, az arroganciájával, és a hozzám intézett szavaival. Mc láthatólag eléggé semleges véleményt alkotott róla, én azonban már az első percben eldöntöttem, hogy nem fogok vele jó kapcsolatot ápolni. Az emberek szerint néha felszínes voltam, és nem kellene egy találkozás után elkönyvelnem az embereket, de ez hozzátartozott a jellememhez. Annyi mindent éltem meg a filmiparban töltött hét évem alatt, hogy képtelen voltam egyből bízni az emberekben, hiszen az összesben ott lapult hátsó szándékként a hírnévre való vágy, amit csak egy híresség mellett lehet megszerezni. Így történt, hogy huszonkét évesen sosem voltam még szerelmes, nem volt barátom, csak a munkámnak éltem.
- Utána elmegyünk kajálni, aztán van egy interjúnk, amire téged is meghívtak, gondolom az ügynököd már szólt - bújt bele a telefonjába Mc, ahova mindig gondosan feljegyzett minden kis programot, ahová hivatalosak voltunk.
- Még nincs ügynököm - csikorgatta meg a fogát Niall, mire csak egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- De rengeteg ajánlatot kapsz - húzta fel csodálkozva a szemöldökét Mc, majd a zsebébe csúsztatta a telefonját.
- Ez igaz, de egyik sem érdekel - vonta meg a vállát, mire Mc láthatólag gondolkozóba esett. Elővettem a telefonom, hirtelen felindulásból lőttem egy képet a forgatási helyszínről, majd ezzel az indulattal fel is töltöttem Twitterre. "FVÉ , első nap. Remélem, mindenki izgatott a film miatt <3"
Ebben a pillanatban el is tettem a telefont, és belefolytam a beszélgetésbe, mert kezdett izgalmas lenni. A mobil folyamatosan rezgett, követések, kedvencnek jelölések, értetlen twittek, minden, ami ilyenkor jönni szokott.
- Oké, a film alatt, mivel nagyjából ugyanolyan programjaitok vannak, vállalom az ügynök szerepét nálad is, ha gondolod - sóhajtott Mc, Niall pedig megkönnyebbülten elvigyorodott, nekem pedig leesett az állam.
Mióta a szakmában vagyok, rengeteg próbáltál elérni, hogyMc foglalkozzon velük is, de mindig nemet mondott, mert szerinte elég voltam neki én, nem kell több teher a vállára. És most, a srác meg se kérdezte, egyből rábólintott, sőt, ő ajánlotta fel.
Idegesen ugrottam fel, és fenyegetve felemeltem a mutatóujjam, majd Mc elé vágtattam.
- De te mindig is csak az én menedzserem voltál - biggyesztettem le az ajkam, és idegesen vibrált a szemem ide-oda. Fenyegetve éreztem magam, hiszen Mc mindig is csak az enyém volt, és most, a pozícióm a szívében a felére csökkent a fiú bevételével.
- Tudom, Clare, de csak pár hónapról van szó. Szokd meg, szinte egész nap vele fogsz mászkálni, mert a film miatt nem csak rád kíváncsiak. Csak ma ezer követőt szereztél neki a közösségi oldalakon, azzal, hogy visszakövetted. Nyilván mindenki kíváncsi rá, az utolsó pillanatban hívták meg veled együtt a mai interjúra, vagyis eléggé sokáig el kell majd viselned. Már fanoldalaitok is vannak - röhögött bele a képembe, és én fogcsikorgatva visszaültem a székre. Niall a telefonját nyomkodta, és mire észbe kaptam, már lőtt is rólam egy képet.
- Kösz, ez megy fel a twitteremre - vigyorgott rám elégedetten, de én csak sóhajtva a tenyerembe temettem az arcom. Elegem volt az egész felhajtásból, már most, az elején.
- Utállak - motyogtam az orrom alatt, de a fiú meghallotta, és hangos kacagásban tört ki. Csak megráztam a fejem, előhúztam a telefonom, és csekkoltam a rólam készült képet. Hát, nem életem fényképe volt, az biztos...
- Szerintem meg kedveled az ellenállhatatlan stílusomat, az öltözködésem, a hajam, a beszólásaimat, máskülönben nem követtél volna vissza twitteren - vigyorgott még mindig bele a képembe, mire hitetlenül elnevettem magam. Azért, a stílusa nem volt számomra közömbös, eléggé vicces beszólásai voltak, de nem Clarissa Mercerről beszéltünk volna, ha csak úgy elfogadom, és bevallom ezt magamnak. Számítottam rá, hogy barátok leszünk, de akkor még nem tudtam, hogy ilyen ellenszenvet akartam érezni iránta. A stílusunk eléggé megegyezett, ő is hasonlóképpen próbált undok lenni, mint én, és ő hasonlóképpen kezdte el érezni a sztárélet hátrányait. Pedig akkor, a filmünk első napján addig még semmi nem történt. Később már igen.
- Azért követtelek vissza, mert munkatársak lettünk - mondtam könyörtelenül a szemébe nézve, de ő még mindig vigyorogva csak megforgatta a szemét.
- És azt várod, hogy higgyem is el? - kérdezte még mindig egoista mosollyal. Egyszerűen az agyamra ment a nagyképűségével, eléggé kezdett felmenni bennem a pumpa, de persze, a világért se mutattam volna ki ezt, mert az egyet jelent azzal, hogy ezt a szóváltást ő nyerte.
- Azt hiszel, amit akarsz - vontam meg a vállam, és farkasszemet néztem vele. Egy ideig csak néztük egymást, majd hitetlenül elnevette magát, és előhúzta a telefonját.
- Akkor azt hiszem, Clary, hogy ezentúl mindennap el kell viselned - mosolygott az orra alatt, de csak felhúztam a szemöldököm, és idegesen meredtem rá.
- Ne hívj így - kértem ki magamnak azonnal, kissé felháborodva, de nem vett komolyan, már kaptam is az értesítést Twitterről, és elolvasva a posztot, még dühösebben meredtem a fiúra.
"Srácok, azt hiszem Clary ma egy kicsit kiakadt rám ;) Pedig még előttünk az egész nap @ClarissaMercer"
- Nem posztolhatsz ilyenek te barom - fakadtam ki idegesen, mert hirtelen eszembe jutott mi lett a legutóbbi ilyenből. Hetekig abban a hitben élt a világ, hogy a 40 éves rendezőmmel vagyok együtt. Sajnos ő kihasználta a helyzetet, és kicsit úszkált a hírnévben, én azonban számos filmajánlatot buktam egy aprócska twitter bejegyzésen.
- Ez csak reklám, nyugi - forgatta meg a szemét közömbösen, de nem hagytam annyiban a dolgot.
- Talán most még egy szemforgatást ér az egész, de amikor majd interjúkban kell magyarázkodnod arról, miért kellett elhitetni a rajongókkal együtt vagyunk, gondolj rám, ugyanis én nem veszek részt ebben - zártam rövidre a beszélgetést és elindultam az ellenkező irányba. Ilyen bunkó srácot még nem láttam.
A hatalmas tárgyalóteremben Niall mellém kuporodott le az asztal köré. Mc a másik oldalamon foglalt helyet, gondolom ez is jelezte, hogy Niall már igenis hozzánk tartozik. Több szempontból is. Sorra érkeztek a különböző emberek, a sminkesektől a rendezőig. Mindannyian üdvözöltek minket. Hamarosan Gerald is megérkezett Rob társaságában.
- Szóval, üdvözlök mindenkit. Ne aggódjanak, a forgatás alatt nem leszek itt, viszont most engem ért a megtiszteltetést, hogy egy kis matekkal szórakoztassam önöket... - és csak mondta és mondta a megannyi számot, a költségvetés százalékos megoszlásától kezdve az összes adatunkat táblázatokba foglalta. Miután konkrétan halálra untam magam, aláírhattuk a szerződést, és egy ruhapróba után már ott sem voltunk. Az első napom a filmmel vegyes érzelmekkel zárult. És akkor még nem tudtam, hogy a bajok el sem kezdődtek igazán...
- Akkor beszéljünk a nagyon fontos dologról - jelentette ki vigyorogva a hátam mögött álló fodrász, mire akaratlanul is nyeltem egyet. Ha a fodrász kezdett bele, ilyen arccal, ráadásul vigyorogva, akkor biztosra vettem, hogy a hajammal akarnak csinálni valamit. És nem tévedtem...
- Azok a fürtök - kezdett el turkálni a hajamban a rendező, mire fintorogva tűrtem. A zsíros kezével végigszántott rajta, és tudtam hogy ki fogom ezután mosni. Blah... - Kár, hogy alakítunk rajtuk egy kicsit - kész vége. Az alapból fehér bőröm még világosabb árnyalatot vett fel, a szám kiszáradt, és fuldokló köhögésben törtem ki. Mégis mi a fenéért kellett Mc-nek rám sóznia ezt a filmet?
- Mi? Mégis mit? És miért? - akadtam ki most már hangosan. A szőke lány csak megforgatta a szemét, és egy hatalmas sóhajjal a rendező felé fordult. Rob, ha jól emlékszem...
- Miért mindig hisztis sztárocskákkal dolgozunk együtt? - kérdezte a lány, miközben tovább cibált. Ő sem tartozott eleinte a kedvenc emberim közé.
- Hé, én is itt vagyok - kértem ki magamnak szikrákat szóró szemmel. A szőke csak megforgatta a szemét, és elkezdte mutogatni, mit fognak csinálni a hajammal.
- Oké, mivel most a hátad közepéig ér, ezért tíz centit lenyírunk belőle - kezdte el előhúzni a szőke fürtöket, de csak egy fájdalmas pillantásra méltattam. És komolyan le akarták vágni a hajam, nem vicceltek. Pedig évente kétszer megyek fodrászhoz, és akkor is csak pár centit vághat belőle. Most meg? Le akarták vágni az egészet...
- Tíz centit? - kérdeztem falfehéren, és szenvedő arccal. A lány csak elnevette magát, elővette a kedvesebb oldalát, és mosolyogva mellém húzott egy széket.
- Jó, kezdjük előröl - igazította meg egy kicsit a fekete felsőjét. - Christina vagyok, egy hónapja vettek fel, és te vagy az első komolyabb munkám, eddig mindig kicsit kellett igazítani, meg csak fésülgetni. Rajtad múlik, hogy maradok-e, vagy kirúgnak, szóval kérlek, bármennyire is ellenszenves vagyok, tedd meg azt a szívességet nekem, hogy rám bízod magad - fújta ki szaggatottan a levegőt, miközben a kezeit tördelte. Arcán látszott, hogy kicsit ideges a válasz miatt, de aztán tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Sóhajtva végigszántottam a tincseimen, és megadóan bólintottam. A lány szinte visítva ugrott fel, és azonnal folytatja a hajam birizgálását.
- Sokkal tartozik nekem ez a film - csikorgattam meg a fogaimat, de Christina csak felnevetett.
- És én is. Na, szóval. Levágunk tíz centit, és búcsút mondhatsz a szőkének - nyögi ki, de nekem felszalad a szemöldököm, és egy határozott mozdulattal ugrottam volna fel, de megláttam valakit önelégült mosollyal közeledni felém, egy tál kajával a kezében. Szőke haja kissé kócosan meredezett fel, szemei álmosan csillogtak és valami borzasztó kockás inget vett fel, egyszerű farmerrel. Idióta vigyora most is ott bujkált, és mikor egyszerűen lepattant mellém a székre, sértődötten visszaültem én is.
- Milyen színt kapok? - sóhajtottam fel, mire a szöszi srác elröhögte magát, de csak egy szúrós pillantást kapott.
- Vörös - bökte ki, mire szorosan lehunytam a szemem. Hallottam magam mellett egy horkantást, mire villámgyorsan odafordultam.
- Miért pont vörös? - húzta fel a szemöldökét Niall, de csak megráztam a fejem, és odaadóan legyintettem. - Bár ennél a festett szőkénél tuti jobb lesz - vonta meg a vállát, mire legszívesebben felgépeltem volna. Összeszorított fogakkal néztem vele farkasszemet, hallottam a hátunk mögül Christina röhögését, de csak sértődötten átdobtam a hajam a vállam felett.
-Természetes szőke vagyok - vágtam oda sértődötten, és teljesen megörültem, amikor megláttam Mc-t felbukkanni három kávéval a kezében. Életmentő...
- Én meg amerikai ennyi erővel - sütötte le a szemét lesajnálóan, és ha Mc nem ér oda, esküszöm, beverek neki egyet.A menedzserem egy kávét az én kezembe, egyet Nialléba nyomott, majd pislogás nélkül meredt a kezemben tartott képre. Hát, igen, eléggé fura volt látni a vörös hajú lányt, és elképzelni azt, hogy az én hajam lesz olyan. Azt hiszem, Mc még nálam is jobban kiakadt, mert csak kikapta a kezemből a képet, és fél kézzel fogta meg az egyik mellette elhaladó srác gallérját. A barna hajú fiú eléggé rémült arckifejezést öltött magára, de Mc a kezébe nyomta a képet, és már adta is ki az utasításokat.
- Azonnal hívd ide nekem a producert - mondta könyörtelen hangon, mire a fiú csak bólintott egyet, és már el is rohant. - Anyád nyíltan megmondta, hogy a hajadhoz nem érhetnek, mert abban a pillanatban véget vet a filmes karrierednek, amit nem hagyok. Sajnáljuk, de ebbe nem megyünk bele - a mondandója első felét hozzám intézte, a másodikat Christinához, aki csak megvonta a vállát, és ollóval a kezében hagyott ott minket.
- Köszönöm, életmentő vagy - sóhajtottam egy hatalmasat, miközben belekortyoltam a forró kávéba.
- És mi a mai program az első megbeszélés után? - kérdezte Niall, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. Pont nem az ő társaságára vágytam abban a pillanatban, hiszen ki nem állhattam a srácot a bunkó stílusával, az arroganciájával, és a hozzám intézett szavaival. Mc láthatólag eléggé semleges véleményt alkotott róla, én azonban már az első percben eldöntöttem, hogy nem fogok vele jó kapcsolatot ápolni. Az emberek szerint néha felszínes voltam, és nem kellene egy találkozás után elkönyvelnem az embereket, de ez hozzátartozott a jellememhez. Annyi mindent éltem meg a filmiparban töltött hét évem alatt, hogy képtelen voltam egyből bízni az emberekben, hiszen az összesben ott lapult hátsó szándékként a hírnévre való vágy, amit csak egy híresség mellett lehet megszerezni. Így történt, hogy huszonkét évesen sosem voltam még szerelmes, nem volt barátom, csak a munkámnak éltem.
- Utána elmegyünk kajálni, aztán van egy interjúnk, amire téged is meghívtak, gondolom az ügynököd már szólt - bújt bele a telefonjába Mc, ahova mindig gondosan feljegyzett minden kis programot, ahová hivatalosak voltunk.
- Még nincs ügynököm - csikorgatta meg a fogát Niall, mire csak egy gúnyos mosoly jelent meg az arcomon.
- De rengeteg ajánlatot kapsz - húzta fel csodálkozva a szemöldökét Mc, majd a zsebébe csúsztatta a telefonját.
- Ez igaz, de egyik sem érdekel - vonta meg a vállát, mire Mc láthatólag gondolkozóba esett. Elővettem a telefonom, hirtelen felindulásból lőttem egy képet a forgatási helyszínről, majd ezzel az indulattal fel is töltöttem Twitterre. "FVÉ , első nap. Remélem, mindenki izgatott a film miatt <3"
Ebben a pillanatban el is tettem a telefont, és belefolytam a beszélgetésbe, mert kezdett izgalmas lenni. A mobil folyamatosan rezgett, követések, kedvencnek jelölések, értetlen twittek, minden, ami ilyenkor jönni szokott.
- Oké, a film alatt, mivel nagyjából ugyanolyan programjaitok vannak, vállalom az ügynök szerepét nálad is, ha gondolod - sóhajtott Mc, Niall pedig megkönnyebbülten elvigyorodott, nekem pedig leesett az állam.
Mióta a szakmában vagyok, rengeteg próbáltál elérni, hogyMc foglalkozzon velük is, de mindig nemet mondott, mert szerinte elég voltam neki én, nem kell több teher a vállára. És most, a srác meg se kérdezte, egyből rábólintott, sőt, ő ajánlotta fel.
Idegesen ugrottam fel, és fenyegetve felemeltem a mutatóujjam, majd Mc elé vágtattam.
- De te mindig is csak az én menedzserem voltál - biggyesztettem le az ajkam, és idegesen vibrált a szemem ide-oda. Fenyegetve éreztem magam, hiszen Mc mindig is csak az enyém volt, és most, a pozícióm a szívében a felére csökkent a fiú bevételével.
- Tudom, Clare, de csak pár hónapról van szó. Szokd meg, szinte egész nap vele fogsz mászkálni, mert a film miatt nem csak rád kíváncsiak. Csak ma ezer követőt szereztél neki a közösségi oldalakon, azzal, hogy visszakövetted. Nyilván mindenki kíváncsi rá, az utolsó pillanatban hívták meg veled együtt a mai interjúra, vagyis eléggé sokáig el kell majd viselned. Már fanoldalaitok is vannak - röhögött bele a képembe, és én fogcsikorgatva visszaültem a székre. Niall a telefonját nyomkodta, és mire észbe kaptam, már lőtt is rólam egy képet.
- Kösz, ez megy fel a twitteremre - vigyorgott rám elégedetten, de én csak sóhajtva a tenyerembe temettem az arcom. Elegem volt az egész felhajtásból, már most, az elején.
- Utállak - motyogtam az orrom alatt, de a fiú meghallotta, és hangos kacagásban tört ki. Csak megráztam a fejem, előhúztam a telefonom, és csekkoltam a rólam készült képet. Hát, nem életem fényképe volt, az biztos...
- Szerintem meg kedveled az ellenállhatatlan stílusomat, az öltözködésem, a hajam, a beszólásaimat, máskülönben nem követtél volna vissza twitteren - vigyorgott még mindig bele a képembe, mire hitetlenül elnevettem magam. Azért, a stílusa nem volt számomra közömbös, eléggé vicces beszólásai voltak, de nem Clarissa Mercerről beszéltünk volna, ha csak úgy elfogadom, és bevallom ezt magamnak. Számítottam rá, hogy barátok leszünk, de akkor még nem tudtam, hogy ilyen ellenszenvet akartam érezni iránta. A stílusunk eléggé megegyezett, ő is hasonlóképpen próbált undok lenni, mint én, és ő hasonlóképpen kezdte el érezni a sztárélet hátrányait. Pedig akkor, a filmünk első napján addig még semmi nem történt. Később már igen.
- Azért követtelek vissza, mert munkatársak lettünk - mondtam könyörtelenül a szemébe nézve, de ő még mindig vigyorogva csak megforgatta a szemét.
- És azt várod, hogy higgyem is el? - kérdezte még mindig egoista mosollyal. Egyszerűen az agyamra ment a nagyképűségével, eléggé kezdett felmenni bennem a pumpa, de persze, a világért se mutattam volna ki ezt, mert az egyet jelent azzal, hogy ezt a szóváltást ő nyerte.
- Azt hiszel, amit akarsz - vontam meg a vállam, és farkasszemet néztem vele. Egy ideig csak néztük egymást, majd hitetlenül elnevette magát, és előhúzta a telefonját.
- Akkor azt hiszem, Clary, hogy ezentúl mindennap el kell viselned - mosolygott az orra alatt, de csak felhúztam a szemöldököm, és idegesen meredtem rá.
- Ne hívj így - kértem ki magamnak azonnal, kissé felháborodva, de nem vett komolyan, már kaptam is az értesítést Twitterről, és elolvasva a posztot, még dühösebben meredtem a fiúra.
"Srácok, azt hiszem Clary ma egy kicsit kiakadt rám ;) Pedig még előttünk az egész nap @ClarissaMercer"
- Nem posztolhatsz ilyenek te barom - fakadtam ki idegesen, mert hirtelen eszembe jutott mi lett a legutóbbi ilyenből. Hetekig abban a hitben élt a világ, hogy a 40 éves rendezőmmel vagyok együtt. Sajnos ő kihasználta a helyzetet, és kicsit úszkált a hírnévben, én azonban számos filmajánlatot buktam egy aprócska twitter bejegyzésen.
- Ez csak reklám, nyugi - forgatta meg a szemét közömbösen, de nem hagytam annyiban a dolgot.
- Talán most még egy szemforgatást ér az egész, de amikor majd interjúkban kell magyarázkodnod arról, miért kellett elhitetni a rajongókkal együtt vagyunk, gondolj rám, ugyanis én nem veszek részt ebben - zártam rövidre a beszélgetést és elindultam az ellenkező irányba. Ilyen bunkó srácot még nem láttam.
A hatalmas tárgyalóteremben Niall mellém kuporodott le az asztal köré. Mc a másik oldalamon foglalt helyet, gondolom ez is jelezte, hogy Niall már igenis hozzánk tartozik. Több szempontból is. Sorra érkeztek a különböző emberek, a sminkesektől a rendezőig. Mindannyian üdvözöltek minket. Hamarosan Gerald is megérkezett Rob társaságában.
- Szóval, üdvözlök mindenkit. Ne aggódjanak, a forgatás alatt nem leszek itt, viszont most engem ért a megtiszteltetést, hogy egy kis matekkal szórakoztassam önöket... - és csak mondta és mondta a megannyi számot, a költségvetés százalékos megoszlásától kezdve az összes adatunkat táblázatokba foglalta. Miután konkrétan halálra untam magam, aláírhattuk a szerződést, és egy ruhapróba után már ott sem voltunk. Az első napom a filmmel vegyes érzelmekkel zárult. És akkor még nem tudtam, hogy a bajok el sem kezdődtek igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése