Első fejezet

Idegesen fogadtam el a felém nyúló kezet, és hagytam, hogy óvatosan kirántson a limuzinból. Egy gyors köszönés hagyta el a számat, de Mc már be is csukta az ajtót, a sofőr pedig elhajtott. A magassarkúm eléggé megakadályozott a stabil helyben maradásban, de hát a sztárvilágban ez alapvető kritérium. Ha valami elegáns rendezvényen nem egy legalább öt centis kicsikében jelenik meg az ember, azonnal elkönyvelik valami egészen másnak. Hihetetlen, mennyire meg tud változni a megjelenés miatt az emberek véleménye. De mit is vártunk?

Az étterem felé sandítottam, amit tökéletesen kidíszítettek már az ott dolgozók. Bentről teljes csend szivárgott ki, ami valószínűleg a jól szigetelt ablakoknak volt köszönhető. Mc elegáns öltönyben zavarta a rálátásomat az egyszerű épületre, és meglegyintette a fejem előtt a karját. Barna haját kicsit felzselézte, és annak ellenére, hogy már lassan a negyvenet súrolta, egészen fiatalnak látszott ellágyult vonásaival. Óvatosan végigsimítottam a fekete ruha anyagát, és megálltam az alján lévő csipkénél, majd egy óvatlan mozdulattal lejjebb húztam. A nyakrésze erősen fojtogatott, de Mc szerint ez a ruha tökéletes választás erre az estre, hiszen csak egy úgymond céges bulira voltunk hivatalosak.A könyök részénél viszont kicsit feljebb került, mert ahhoz képest, eléggé meleg és párás volt az idő. A szél puhán a vállamra sodorta szőke hajam, amit nem bonyolítottam túl, egyszerűen kivasaltam. A sminkem sem volt zavaró, maradtam az átlagosnál, annyi változással, hogy az egészet egy vörös rúzzsal dobtam fel, ami szerintem tökéletesen illik a halvány bőrömhöz. Próbáltam a legunottabb arckifejezésemet magamra vakarni, egy kicsit még nehezteltem Mc-re a film miatt.

Azon az estén találkozhattam először a teljes stábbal, a többi szereplővel, és a titokzatos fiúval, aki a filmbeli munkatársamat és egyben első igaz szerelmemet alakította. Undorítóan nyálas, igaz? Mc szerint a rendező sürgősen beszélni akart velem, egyedül emiatt izgultam, mert általában ezek a beszélgetések sosem jelentettek jót.

Elfogadtam a felém nyújtott kezét, és belekaroltam, miközben lassan elkezdtünk sétálni az épület felé, melyet biztonsági őrök védtek. A cipőm kicsit megingatott, így szorosabban kapaszkodtam Mc karjába, majd közvetlenül az ajtó előtt felé pillantottam.

- Remek party lesz - mondtam gúnyos mosollyal, mire csak megforgatta a szemét, és a mellettem álló álmos fiúra nézett. Szegény szerencsétlen alig lehetett húsz éves, és máris idióta celebpartyk biztonsági őreként kereste a kenyerét. Szőke haját a szél aranyosan felborzolta, és nagy, kék  szemei azonnal felcsillantak, mikor megláttak, majd mohón végigmért. Csak egy diadalittas mosollyal néztem rá, hiszen még el sem kezdődött az este, máris megnézett magának egy srác. Megrebegtetve a szempilláimat könnyedén átdobtam a vállam felett a hajam, erősen ügyelve a tökéletes testtartásomra, miközben Mc elmotyogta a nevünket, és egy udvarias mosollyal előre  engedett.

- Clare, viselkedj - kért a mögöttem haladó ügynököm aggódva, de csak vigyorogva megvontam a vállam.

- Egy kis szórakozás belefér, nem? - kérdeztem kuncogva, de csak egy fejingatást kaptam válaszul. Ennyi nekem is kijárt, ha már hagytam magam belerángatni ebbe az egészbe. Ráadásul betartotta az ígéretét, és egy teljes hónapig lazíthattam, vagyis eleget kellett tennem a kérésének, és jó kislány módjára végigcsinálni ezt az egészet, bármennyire is untam a dolgot.

- Csak vegyél vissza egy kicsit - morogta Mc, és végigsimított felzselézett haján, pontosan akkor, mikor beléptünk a hatalmas terembe. Mindig is tudtam, hogy a nagymenő producerek kitesznek magukért, de egy egyszerű céges partyt is le tudnak nagy felhajtás nélkül szervezni. Az utóbbi történt. Komolyan, már az elején csodálkoztam, miért nem voltak újságírók, de valószínűleg az egész film még eléggé rejtve volt, és csak remélték, hogy lesz valami.

A falak egyszerű fekete színben pompáztak, és a megszokott éttermi jelleg eléggé elmaradt. Az asztalokat svédasztalosan húzták össze, középen hatalmas üres tér volt és pár ember beszélgetett. Tömérdek kaja, pedig alig lehettünk százan. Úgy tűnt, már vártak ránk, mert mikor beléptünk egyből egy laza nadrágot és fehér inget viselő ötven év körüli pasas rontott ránk és annak ellenére, hogy soha életemben nem láttam még, két puszival üdvözölt minket. A haját pár ősz hajszál tette igazán érdekessé, hatalmas kezeivel az ölelésébe vont minket, és eléggé sietősre vette a figurát. Szó sem volt arról, hogy igazán sietett, inkább a megjelenése miatt gondoltam ezt. Hanyagul félregombolt ingben és egy egyszerű fekete melegítőben ha megláttam volna az utcán, tuti kiröhögöm. De most szó sem volt erről, mosolyt erőltettem az arcomra, és próbáltam a legkedvesebben figyelni a párbeszédüket. A férfi egy vigyor kíséretében, a kelleténél sokkal hangosabban megszólalt, bár hangjában némi csalódottságot véltem felfedezni.

- Már azt hittük nem is tiszteltek meg minket a jelenlétetekkel - nevetett erőltetettem, de Mc csak kihúzta magát és megköszörülte a torkát.

- Clare egy kicsit sokáig készülődött, de a lényeg az, hogy itt vagyunk, nem? - a beszélgetés ezen része nem különösebben érdekelt, az viszont igen, amikor már a forgatókönyvíró is megérkezett. Egy fiatal, huszonév körüli srác lehetett, ami be kell valljam eléggé meglepett.
- Sziasztok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket. Clare, hatalmas rajongód vagyok - mosolygott ránk izgatottan, de mi csak összenéztünk. Micsoda bájgúnár.
- Fiam, mutatkozz be kérlek a vendégeinknek - Rob megcsapkodta a vállát, a fiú pedig verejtékező homlokkal nyitotta ki a hóna alatt szorongatott mappát.
- Nos, igen, Gerald Jacklen volnék, harmadéves egyetemi hallgató. A szakom miatt kellett egy forgatókönyvet írnunk, nekem egy ilyen történetre esett a választásom. Gondolom, mindkettőtöknek sikerült már átfutniuk. Még pár dolgon finomítunk, hogy a költségvetés megfelelő legyen - ennél a résznél a producerre sandított -, de összességében ez lenne a történet. El sem tudom mondani, mekkora megtiszteltetés, hogy maga Clarissa Mercer lesz az Lucym. Aki egyébként a változások miatt Emily lesz, de ez nem lényeges - annyira gyorsan hadart, hogy alig tudtuk követni azt, amit mond.
- És a szerződés aláírására mikor kerül sor? - kérdezte Mc nagyokat pislogva a sok fel nem dolgozott információ hallatán.
- Lesz csütörtökön egy meeting, amire szeretettel várunk titeket, az asszisztensem átküldi a részleteket - szállt be a beszélgetésbe Rob is.
- És mondd csak Clare, mit gondolsz a történetről? - pillantott rám Gerald nagy mosollyal.
- Remek munka, alig várom, hogy dolgozhassak benne - hazudtam, miközben a mellettünk elsétáló pincérsrác a kezében tartott tálcát kedvesen felénk kínálta, és mielőtt az ügynököm elszólhatta volna magát, már vettem is egy pohár pezsgőt. Egy aprót biccentettem az öltönybe öltözött fiú felé, mikor kiszúrtam egy mögötte álló arcot. Abban a pillanatban úgy éreztem, ez az én napom, hiszen már az ajtóban kiszúrtak, ráadásul most ez a pincér is megbámult, de nem hibáztatom őket. Rengeteget dolgoztam a tökéletes alak eléréséért. Anyukám mindig támogatott, talán ő is lökött a személyi edzőm karjába. 

De sose panaszkodtam, hiszen mindent elértem, amire kiskorom óta álmodozok. Az egyébként érdekes, hogy én úgy emlékszem, gyerekként orvos akartam lenni, de valahányszor megkérdezek erről valakit a családban, a válasz mindig anya oldalára biccen. Már pisisként tudtam, mit akarok csinálni, és sok emberrel ellentétben, tettem is az álmomért. És most itt vagyok, világhírű színésznőként, aki hamarosan odament Josh Amburhoz, hogy egy kellemes estét töltsön el a pincérsráccal ezen az unalmas céges partin. És így is tettem. 

Mivel Mc és a producer valami filmes beszélgetést folytattak,  egy gyors bocsánatkérés után lassan elkezdtem átvágni a tömegen. Nem akartam egyből odamenni hozzá, hiszen az nagyon rossz, így úgy döntöttem, egy kacér mosoly kíséretében a fülébe suttogok, és odamegyek a svédasztalhoz. Páran köszöntek a tömegben, ezeket természetesen viszonoztam, két nő, akik ugyanolyan ruhában feszítettek, megdicsérték az én csipkés költeményemet, és hamarosan már útban voltam Josh felé. Aki először csak szerencsétlenül álldogált, de aztán észrevett és egy mosoly kíséretében előrelépett egyet. Nem mondanám, hogy pocsékul festett a fekete ingben és ugyanolyan színű nadrágban, gyönyörű sötétkék szemeivel és szinte feketének ható hajával, mert hazudnék. Az az igazság, hogy borzasztó jól nézett ki, és látva önelégült mosolyát, ezt ő is nagyon jól tudta. Mikor odaértem hozzá, nagy levegőt vettem, és mégsem váltottam be eredeti tervem. Helyette óvatosan felvezettem a egyik kezemet izmos karjához, ránéztem egy csábos mosoly kíséretében, de mielőtt megszólalhatott volna, kuncogva továbbmentem. Nem láttam, de elképzeltem a srác döbbent tekintetét, majd azt, hogy valószínűleg utánam jött. 

Kicsit gyorsabban (már amennyire tűsarkúban lehet) értem oda a büféasztalhoz, és mivel rengeteg kaja volt, egy csibefalatot vettem el, és lassan enni kezdtem. Pillanatokon belül megérkezett Josh is, és mikor megláttam, hogy mellettem állva rendezgeti a tányérról lesodródott steak szeleteket, felé fordultam, és vigyorogva tömtem bele a számba az utolsó falatot. Josh megköszörülte a torkát és feltűrte az inge ujját, ezzel még jobban megmutatva izmait. 

- Clare, micsoda meglepetés - köszöntött udvariasan. Aki megkérdőjelezné, honnan ismerem, nem ez az első hasonló parti, ahol ő is pincérkedik. Emma Wertsen buliján találkoztunk először, és már akkor beszélgetni kezdtünk, csak a főnöke újra munkába parancsolta. Gyönyörű kék szemei az egész testemet bejárták, és mivel nem nagyon szoktam hozzá az e fajta viselkedéshez, belekortyoltam a kezemben tartott pezsgőbe. A buborékos ital éppen hogy csak érintette a számat, mikor egy aprót kortyoltam belőle. 

- Rég láttalak, Josh. Kerülöd a helyeket ahol én is ott vagyok? - kérdeztem kacéran, mire egy apró mosoly jelent meg az arcán és fejét egy picit lejjebb hajtotta, így egyenes tincsei belehullottak a homlokába. 

- Miért kerülném?  Legszívesebben mindig ott lennék, ahol te - válaszolta aranyos hangon és beletúrt a kósza tincsekbe. Mivel a cipő eléggé elkezdte nyomni a lábam, és amúgy is eléggé kellemetlenül éreztem magam, egyik sarkamról a másikra álltam, miközben a fiú nyilvánvalóan flörtölt velem...

- Hát, talán egyre kevesebbet fogunk ilyen rendezvényeken találkozni. Elfogadtam egy újabb filmet, a szerződésem szerint addig nem játszhatok másban. Vagyis, ha nem leszel pincér minden ilyen bulin, nem fogunk találkozni - talán túl sokat beszéltem? Vagy nem tudom, mi történt, de Josh mosolya átváltozott valami egészen mássá, és a szavai el sem jutottak a tudatomig, máris igen-re nyílt a szám, és Josh puha ujjai az arcomon játszottak. 

- Talán találkozhatnánk máskor is. Mondjuk vasárnap este? - kérdezte nagy szemeivel folyamatosan az enyémeket bámulva. Nem tudtam mit mondani először. mert Clare Mercer nem randizik akárkivel. Ráadásul, Clare Mercernek nincs is magánélete a sajtó miatt, ráadásul, ha valaki észrevette, hogy egy pincérsráccal mentem találkozni, az egész média rajtam csámcsogott. Bár Josh előtt nem volt példa arra, hogy egy pincérfiúval találkozok, de ő más volt. Ő kedves, aranyos, nem érdekelte a munkám, és nem a hírnevemre hajtott. 

- Persze - válaszoltam óvatos mosollyal, mire egy hatalmas vigyor terült szét az arcán, és egy hajtincsemet a fülem mögé simította. 

- Akkor vasárnap este nyolcra ott vagyok érted, rendben? - kérdezte, és elhúzta a kezét, erősen távozóra véve a figurát. Kicsit csalódottan mosolyogtam rá, de igyekeztem ezt leplezni, és valamelyest lazán válaszolni. 

- Rendben. Tudod a címem? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire előhúzta az okostelefonját, és a kezembe nyomta. Értetlen arckifejezésemet látva feloldotta a zárat, és vigyorogva kiadta az utasítást.

- Írd be a számod, és megcsörgetlek a részletekért - kacsintott rám, mire bólintottam, és gyorsan beírtam a telefonszámomat, majd hatalmas kezébe helyeztem a készüléket. Vigyorogva zsebre vágta, intett egyet, és munkára hivatkozva ott is hagyott. Egészen addig néztem utána, míg a tömeg el nem nyelte, és vissza nem fordultam a poharamhoz. 

Élveztem egy kicsit az egyedüllétet, Mc figyeltem ahogy a rendezővel nevet nagyban valamin, mikor valaki megállt mellettem, és lazán nekitámaszkodott az asztalnak. Először nem foglalkoztam vele, hiszen ha valamit akar, akkor majd közli ő, de mikor átnyúlta vállam felett egy tányérért, és kicsit arrébb lökött, ösztönösen szóltam be neki. 

- Nem tudsz egy kicsit jobban vigyázni? - förmedtem rá a mellettem álló srácra. Kortyoltam egy újabbat a pezsgőmből, majd tekintetem a szőke hajú srácra vezettem. Fehér ingben, fekete nadrágban, és hanyagul odakötött nyakkendőben állt ott, miközben éppen valamilyen sütit tömött a szájába, és le is ette a fehér anyagot. Istenem, de béna volt!

- Ha ez kellett ahhoz, hogy észrevegyél, akkor nem - vonta meg a vállát teli szájjal, mire fintorogva megigazítottam a ruhámat. A szőke haja a sok zselé hatására felfelé meredezett, szemei álmosan csillogtak, és az egész megjelenése eléggé kisfiúsra sikeredett, bármennyire is tudtam, hogy nyilván idősebb nálam. 

- Ha azt akarod, hogy észrevegyelek, csak megszólítasz - nyúltam én is egy tányérért, és egy kis salátát szedtem a csibefalatok mellé. - Adnál egy villát? Nem szeretném hozzád hasonlóan elvenni - forgattam meg a szemem, mire kuncogva átnyújtott egy evőeszközt. 

- Ha nem hallottam már volna rólad, és nem láttalak volna, a stílusodból már azonnal rá kellett volna jönnöm, hogy Clarissa Mercerrel van dolgom - mondta gúnyos mosollyal, de csak felhúztam a szemöldököm, és kérdőre vontam. 

- Mégis honnan? - a srác megvonta a vállát, és a tömegre mutatott a szabad kezével.

- Látod ezt a sok embert? Képzeld el, hogy itt mindenki tudja, ki vagy te - adta meg a szerinte ésszerű választ, de csak megráztam a fejem és a számba nyomtam egy adag salátát. 

- Ami azért vicces, mert szerintem senki se tudja, te ki vagy - a szavak csak úgy kijöttek a számból, de nem állt szándékomban megbántani a fiút. Látszólag nem vette magára, mert csak elvigyorodott, és megvonta a vállát. 

- Tedd hozzá szívi, hogy még. Mert amint végzünk ezzel a filmmel, már nem csak te leszel a rivaldafényben - mondta könyörtelenül. Leesett az állam, és összeráncolt szemöldökkel meredtem magam elé. Nem azért, mert azt mondta, elveszi a rivaldafényem, hanem mert most konkrétan kijelentette, hogy ő is szerepel a filmben. Persze azonnal összekaptam magam, újra kihúztam a hátam és villogó szemekkel néztem vissza rá. Önelégült mosollyal konstatálta, mennyire kiakasztott, és lazán beletúrt a szőke hajába. 

- És milyen szerepet kaptál? Te leszel a takarító? - kérdeztem némi éllel a hangomban. A körülöttünk lévők kicsit halkabban folytatták a beszélgetést, így mi is közelebb húzódtunk egymáshoz, hogy ne legyen olyan hangos a szóváltásunk. 

- Képzeld, én játszom a főszereplő srácot, Davidet - vigyorodott el, én pedig csípőre raktam a kezem, és szerintem a szemem villámokat szórt. 

- Ez lehetetlen. Egyáltalán nem vagy ismerős. Mit is mondtál, hogy hívnak? 

- Nem mondtam a nevemet - vonta meg a vállát, és egy újabb sütiért nyúlt. 

- És megtenném, hogy beavatsz ebbe a borzasztó nagy titokba? - gúnyolódtam? Talán...

- Niall - biccentett, mire én is bemutatkoztam. 

- Engem már ismersz, de Clare vagyok - nyújtottam a kezem és meg is rázta, majd szinte azonnal leengedte maga mellé a karját. 

- Téged mindenki ismer, Clary - ingatta a fejét, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. Clary? Komolyan?

- Clare - javítottam ki, de vigyorogva biccentett egyet. 

- Clary - bólintott, mire inkább ráhagytam az egészet, és idegesen letettem az asztalra a műanyagtányért. 

- Látom összeismerkedtetek, akkor egy gonddal kevesebb - Mc olyan hirtelen jelent meg, hogy ugrottam egyet a hangja hallatán, és idegesen karon csaptam a mellettem röhögő fiút. 

.- Igen, a nagy bemutatkozás már megtörtént - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe, Niall pedig vigyorogva bólintott. 

- Akkor szuper, ugyanis hétfőn kezdődik a forgatás. Öt óra húszkor fogsz kelni, Clare - írta le a telefonjába Mc az időpontot, és mivel az enyém is pittyogott, valószínűleg átküldte nekem. Niall mellettem ingatta a fejét, és az orra alatt morgott is valamit, de nem hallottam, és szerintem, jobban jártam ezzel...

- Oké. De vasárnap este Joshsal randizok - villantottam ki az összes fogamat egy mosoly kíséretében, mire Mc csak megvonta a vállát, és közölte, hogy nem érdekli a magánéletemnek ez a része, valamint megkérdezte, ki az a Josh. 

- Mc, nagyon örültem - nyújtotta oda a kezét Niall az ügynökömnek , aki mosolyogva megrázta azt, majd a szőke srác felém fordult. - Clary, caütörtökön találkozunk. Nagyon örültem - mondta egy kamuvigyor kíséretében, és elsétált. 

- Hogyne, én is - motyogtam az orrom alatt, és néztem a távozó fiút, egészen addig, míg oda nem ért a rendezőhöz, majd el nem hagyta a helyiséget. 

Ezek után egy pohárköszöntő kíséretében a rendező - később megtudtam, hogy Rob-nak hívják - elmondta a hétfői forgatással kapcsolatos teendőket, valamint minden időpontot, lediktálta a helyszíneket, amiket mindenkinek kötelessége volt felírni. Úgy éreztem magam, mintha újra az iskolában lennék, ami egy kicsit vicces, tekintve, hogy magántanuló voltam. Bár tekintve, hogy a forgatás alatt éppen nyáriszüneten voltunk, a tanulás nem állt a munkám hátrányába. 

Tehát, unalmasan telt az egész este, így tizenegy óra körül Mc-vel úgy döntöttünk, haza is indulunk.